III.kötet ~ 19.fejezet

Fúú sziasztok! 
Na szóval mára elég sok dologgal jöttem nektek. 1. Legyetek szívesek ne sürgetni a részek miatt, mert nyilván jó okom van arra hogy nem haladok. Most például egy sulis blogversenyre jelentkeztem, és hát meg is nyertem:) Aki nem hiszi járjon utána Suliproject - Üvöltő szelek :) 2. Most már tényleg közel van a vég, 1-2 réész és a sztori meghalt. Már most hiányzik...  3. Ez a rész most hosszabb lett hogy pótoljam a lemaradást, bár tuti megutáltok miután elolvastátok...hmm 4. És hát tőletek is kaptam díjakat, de nem rakom ki csak a kérdéseket, mert nem olvasok blogokat és az nem fair ha kirakom és nem küldöm tovább, így csak a kérdésekre válaszolok hogy akitől kaptam a díjat megtudja amit akart:)

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
Alexandra a keresztnevem, de többnyire Szandi vagyok, van akinek Alexa, sőt az utóbbi időben a gimiben Allie-nek hívnak:)

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Te vivo, Avril Lavigne ~ When you're gone, meg még pár... csöpögős valamin:)

3. Félsz a sötétben?
Csak az emberektől XD

4. Szerelmes vagy valakibe? 
Öhm... nem hinném hogy szerelem volna:) Nem, biztosan nem az :D

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Hát... mivel alapjáraton kétballábas vagyok volt pár olyan dolog, amitől nem éppen "kellemesen" éreztem magam...

6. Gondolatban öltél már meg valakit? 
Nem hiszem... hmm

7. Szerinted péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Ilyenkor általában este rájövök hogy akkor péntek 13 van szóval kimarad xd

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Többnyire minden fontos dolgot tudnak rólam, de mindenkinek vannak aprócska titkai.

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Én inkább a lassú zenét szeretem, és nem szeretem ha hallgatják őket mert mindegyikhez köt valami, ésha leszólják akkor az bánt. 10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
Szerintem igen.

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
ALUDNÉK EGÉSZ NAP. 12. Szoktál álmodozni?
A nap 24+1 órájában :)

13. Járnál Chace Crawforddal?
Mybeeee

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Szerintem egyet vagy kettőt, egy fiút és egy lányt. Ha lány lesz akkor Izabellának nevezem el, ha fiú akkor Dániel lesz :)

15. Adni vagy kapni jobb?
Mindkettő:)

16. Titkom:
Nem a legnagyobb titkom, de mivel itt az írásról van szó elmondom hogy eddig egyetlen fiúnak engedtem csak meg hogy elolvassa az írásom...

17. Bakancslista:
Jézusom, én nem akarok listát mert ha véletlen mindent megcsinálnák semmit nem érne az életem. 

és a másik:

1.Van házi állatod? Van 1 cicám, Ciccnek hívom :)

2. Mióta írod a blogot? 2012. febr. 16-óta:) Majdnem 1 éve.

3. Mi a kedvenc számod? ööö 29?

4. Mi a kedvenc ZENEszámod? Jorden Sparks ~ Battlefied

5. Kedvenc bandatag? Hát most nem vagyok annyira benne ebbe az 1D dologba, de Liam... nagyon emlékeztet valakire...

6. Példakép? J.K. Rowling... bámulatos mit elért az a nő.

7. Mennyi blogot olvasol? semennyit xd

8. Szoktál zenét hallgatni miközben írsz? always ;)

9. Mennyi díjad van? fhúú hadd ne számoljam meg, a fele kint sincs xd

10.Mennyi rendszeres olvasóidnak a száma? 218?

11.Mennyi az összes oldalmegjelenítésed? 159.758

És akkor...

♫Niall♫

Hát nem ez a nap életem fénypontja. Látni a fájdalmas arcokat, a távolról figyelő rajongótábor hangos sírását, a közelebbi rokonok és barátok bánatát… Annyira elmondtam volna az igazat! Úgy megvigasztaltam volna Anne-t, Gemmát és persze Robertet is, hogy majdnem elordítottam magam.  Láttam hogy a többiek is nagyon inognak és folyton felém pillantgatnak. Minden fájdalmas és kérlelő pillantásra csak megráztam a fejem. Nem. Egyszerűen nem lehet. Pedig annyian gyászolják. Itt az egész családja, a baráti köre, néhány híresség is mint például Simon Crowell és az egész x-faktor stábja, Cher Lloyd, Ed Sheeran, a Little Mix Zayn és Perrie miatt, az Union J, Justin Bieber, és még sorolhatnám. Nem is beszélve a rajongókról... ők gyászoltak a leghangosabban... Harry  néhány futókalandja és exe is megjelent(mint például Nadine, aki teljesen ki volt kelve magából), meg persze egy rakat riporter és újságíró is be akart jutni. Már akkor kihallottam hogy hiányzik Hope a „Harry exei” sorból, amit nem igazán méltányoltam, és úgy láttam hogy más sem.

Mivel a temetés Chesire-ben volt, az egész temető le volt foglalva, hiszen még így is alig fértek be az emberek. Ott ültünk egy hatalmas akácfa alatt és hallgattuk a búcsút. Egyik pillanatban még szomorú gondolatok voltak a fejemben és azon aggódtam hogy Harryékkel mi is van valójában, mikor Liam megbökött:

-         Nézd – suttogta – ott szemben! – odakaptam a fejem, és megpillantottam Adele-t. Nem egyedül állt, volt ott még néhány ismerős arc, de nem tudom hová tudnám besorolni őket. Mindenki riadt arcot vágott, míg egy ember karba tett kézzel vigyorgott középen.

-         Liam, ezek ők! – suttogtam vissza. – vagyis a fő az biztos.

-         És Adele? – nézett vissza.

-         Elkapták, mint mindenkit… mint minket.

-         És… akkor most mit csinálunk? – elgondolkoztam.

-         Szólj minden olyan embernek, akinek van testőrsége hogy küldje ide őket, és a rajongóknak is azonnal el kell tűnniük!

-         De… mégis hogyan? – értetlenkedett.

-         Liam, csak szólj mindenkinek hogy azonnal hívja őket! Körbe vagyunk véve, ha nem teszünk valamit, akkor itt mindenki meghal!

-         De mégis hogy csinálták?

-         Úgy hogy az egész egy csapda volt…  de van egy tervem… - gyors beavattam Liamet, majd… - Elnézést! – néztem rá az éppen beszélő papra, aki érdeklődve pillantott vissza.  – Szeretnék szólni néhány szót. – mindenki olyan elhűlten nézett rám, hogy az fájt. Erusees csak nevetett, míg én kimentem előre és egy nagy lélegzetvétel után elkezdtem össze vissza gügyögni Harryről és  barátságról a szerelemről meg mindenről. Direkt úgy álltam hogy végig Erusees szemébe tudjak nézni… Eközben Liamék elkezdték kivitelezni a tervemet. Zayn szólt mindenkinek hogy azonnal küldjék be az őreiket fegyverestől. Louis odament a rajongóknak felállított korláthoz, és mondott mindenkinek olyat, amitől szép lassan, mégis iszonyat gyorsan elkezdtek elindulni a fenébe úgy, hogy az nem túl feltűnő, hiszen a helyükre felállt az őrség. Liam pedig hívta a rendőrséget.

-          Szóval… az ember belül kettészakad ha egy olyan embert veszít el, aki számára fontos… Lehet az a gyermeke, a testvére, a barátja vagy a  szerelme. A lényeg hogy a hiánya életed hátralevő részében kínozni fog. Minden ami rá emlékeztet,  folytonosan kínozni fog téged, mert van valami, ami mindig elveszi tőlünk szeretteinket… és ez a halál. – mondtam mindezt Erusees szemébe, aki csak ásított ez nagyot. – De… de Harryvel nem ez a helyzet. – mindenkit olyan gyorsan zökkentettem ki a hitéből, hogy magam is megijedtem. – Mert… mert… MOST! – ordítottam, mire kitört a pánik. Mindenki elkezdett rohanni össze vissza, de leginkább el a fenébe. Én igyekeztem összeszedni a csapatot, nehogy elveszítsük egymást. Hála Zayn sms-einek, az összes résztvevő megtudta mi a helyzet. Úgy értem hogy itt van Erusees.

Mikor már az emberek nagy része elmenekült, Eruseesék is eltűntek a színről, és Anne jelent meg mellettem.

-         Niall ez mi a fene volt? – zokogta.

-         Anne… sajnálom hogy nem mondtuk el, de… veszélyes volt… Harry él.

-         MI? – sikkantott fel.

-         És és jól van… asszem. De menjetek már! Azok a pszihopaták nem találhatnak meg! – majd belelöktem a vállába hogy tényleg induljon már. Gemma ott várta nem messze, és két perc múlva már ő is tök hitetlenül rohant egy terepjáró fele.

Az emberek nagyon gyorsan eltűntek.  Még a sajtó is elég hamar elhúzott hiszen itt nem a munkájukról, hanem az életükről volt szó. Olyan tíz perccel később már csak mi voltunk a temetőben. Louis, Liam, Zayn, Ana és én. Danieléket is elküldtük, de a lelkükre kötöttük hogy meg ne próbáljanak London közelébe menni. Vettem egy nagy levegőt és körülnéztem.

-   Itt vannak. Tudom. – amint ezt kimondtam  a fák mögül reccsenéseket hallottam, majd V alakban sétáltak elém a fekete ruhás emberek, kik nem a temetés miatt voltak ebben a színben.

-   Nocsak-nocsak. Niall Horan, a hős megmentő. Kár hogy éppen azokra az emberekre hajtok, akik számotokra fontosak, nem a sikítozók tizenöt évesek számára. – Csak akkor fogtuk fel szavai jelentését, mikor mellette álló emberek között felismertük szeretteinket. Kicsit leesett az állunk. 

Igaza volt. Míg mindekit meg akartunk menteni, hozzájuk soroltuk azokat is, akik nekünk mindenkinél többet érnek.

-         Felismeritek őket? – nevetett fel keservesen. – Hát persze, de ez a kedvenc részem, ne foszd meg tőlem, hogy bemutassak mindenkit. – Szóval kezdjük az elején. Adele Mayrand.  Ha jól tudom jelenlegi barátnőd, kíváncsi vagyok mit szól a most már hozzád ragadt Anához. Nem lehet valami boldog… - csóválta a fejét.

-         Bízik bennem – néztem rá sötéten, majd Adelére, akinek csak hulltak a könnyei.

-         Oh hát persze, igaz is itt nem vele van a gond hanem a másikkal, ugye? Tudom nehéz felejteni, nálam senki nem tudja jobban, hiszen nézzétek milyen felfordulást képes vagyok csinálni néhány diákcsíny miatt – nevetett fel. – Tévedtem… drága kis Hope mégis jobban tudja nálam mennyire nehéz felejteni, hisz képes volt elhinni hogy a mellette rohadó hulla tényleg a Styles gyereké!

-         Maga tud… - kezdte Liam, de beleszólt.

-         Ismerhetnétek jobban kölykök! Komolyan azt hittétek hogy beveszem hogy meghalt Styles?! Oh könyörgöm, ennyire naiv még én sem vagyok, na de menjünk tovább. Őt felismeritek? A drága Danielle Peazer. – Liam megindult, de fél pillanattal később, mikor öt sötét ruhás ugrott volna neki, kcisit lefékezett. – Hát igen kár érte… csak úgy mint a kis Eleanor Calder-ért.

-         Ha egy haja szála… - kezdte Luis, mire… olyan történt, amibe bele sem merünk gondolni. Erusees elővette a fegyverét, és abban a pillanatban Eleanor a földre zuhant. – Neee! – ordított, de meg kellett állítanunk, mielőtt még több embert megölnek.

-         Nekem te ne fenyegetőzz!  – ordibált. – mára így is elegem van belőletek!  Nem elég hogy először Mia Brooks miatt álltok az utamba, aztán a Styles gyerek még meg is menti Hamiltont! Mindezek után Horan nem hagyja hogy tönkretegyem ezt a szép kis összejövetelt. Igaz nem terveztem nagyobb emberáldozatot, de mostanra kihoztátok belőlem! – ez volt az a pont hogymind az öten befogtuk.

Erusees egy lökettel errébb dobta Eleanort, Louis pedig szélsebesen rogyott le mellé és vizsgálta életjeleit.

-         Szóval folytatnám is a felsorolást… Itt van még köreinkben drága Gemma Styles, aki olyan figyelmetlen volt, hogy sikerült nekiütköznie egy fának… szinte semmi dolgom nem volt vele, túsznak pedig tökéletes. Továbbá Brook Hill és Dave Poorbroken, a Londoni Phonix High-ból. Szegények még csak nem is tudják mit keresnek itt. Hasonlóképpen, mint ő. Melody, gyere elő! – ebben a pillanatban egy hat-hét év körüli kislány sétált elő a sok fekete mögül. Kilógott a sorból, mert rajta utcai ruha volt, és annyira zokogott, hogy csoda hogy kapott levegőt. – Igazából azzal hogy akit akartatok figyelmeztettetek, csak megkönnyítettétek a dolgom. Mindenki elment a fenébe, és egyszerű volt követni a nyomokat. Ezt a  kislányt éppen bevásárláskor sikerült elcsípnünk Írország keleti részén… annyira unalmas, mikor  menekülnek…  És most, hogy valamelyik okos azt hitte hogy túljárt az eszünkön, megnyugtatom hogy nem így van. Tudod Niall Horan összesen annyi olt a bökkenő a tervedben hogy ma nem akartam senkit megölni. Mindössze röhögni akartam az emberek sajnálkozásán, de ti ezt is tönkretettétek. Mindegy, hisz szegény lány már nem nagyon bírja tovább… - ekkor lenéztem Eleanorra. Körülötte egy hatalmas vörös folt éktelenkedett. Most mi mennénk is… ajánlom készüljetek fel rendesen, mert már csak a végjáték maradt hátra. És a haldokló csajt is megtarthatjátok, most az új kocsival vagyok, nehogy összevérezze nekem, főleg ne úgy hogy mire odaérünk meghal… Viszlát!

Ekkor minden túszt megragadott egy ember és elkezdett vonszolni. A kis Melody-t Erusees hajánál fogva ráncigált, mire a kislány sírni kezdett. Ekkor akkorát kevert le neki hogy megszédült. A szívünk szakadt meg, de tudtuk hogy semmit nem tehetünk. Louis csak szóban fenyegette meg ezt a rohadékot, és tessék…  Louis átölelte Eleanort, amjd egy pillatattal később hangosan felordított. Liam melléje sietett, és megnézte a lány pulzusát… Eleanor meghalt.

 Oasis ~ Wonderwall

♫Hope♫

-         Hope… - nézett rám Daniel. – Minden rendben?

-         Nincsen. Megígértem neki hogy megmentem! – megint elkezdtek záporozni könnycseppjeim.

-         Nem a te hibád volt! Hanem…a  miénk. – vallotta be, amit gondolt.

-         Még egy halott ember… nem hiszem el! Ráadásul miattam!

-         Nem miattad. – próbálkozott Harry is.

-         Hanem akkor ki miatt?!

-         Az apád miatt – Mia ekkor szólalt meg először a már három órás vezetése óta.

-         Mit mondtál? – kérdeztem vissza, mert nem értettem.

-         Te ezt honnan tudod? – Harry is olyan riadt volt, akárcsak én.

-         Hallottam mikor beszéltétek…

-         De miről van szó?

-         Arról hogy az apád is egy maffia.

-         Mia! – szólt rá Dan.  – ez nem az a pillanat – amint ezt kimondta Mia lefékezett.

-         De Daniel, ez az a pillanat! Tudja csak meg nyugodtan!

-         Mégis mit?

-         Azt hogy az Charles Hamilton Erusees társa volt mindenben! Aztán jöttetek ez életébe anyáddal, és onnantól kezdődtek a bajok.

-         Nem, ez nem lehet.

-         De igen, és fogd fel, ne ezen lovagolj, már tök mindegy! – oltott le.

-         Lehet neked mindegy, nekem nem.  – abban a pillanatban kiviharoztam a  kocsiból, és elindultam a  fenébe.

-         Hé, állj már meg! – futott utánam Daniel.

-         Igaz ez? – néztem bele a szemébe.

-         Sajnos… de n…

-         Hagyjuk és menjünk. – ráztam a  fejem. – már mindegy, nem ezen múlik, bár jobb lett volna ha nem tudom.

Visszamentünk az autóhoz, ahol már vártak ránk. Harry átvette a vezetést, Mia beült mellé, Dan és én pedig hátra kerültünk.

-         Mia, itt a telefonom, keress valami szálláshelyet, és nézd meg hogy egyáltalán hol a fenében vagyunk. – dobta oda a lánynak Harry az iPhone-t.

Még mentünk vagy két órát, csak hogy jó messzire kerüljünk, és Skócia határa mellett egy Motelbe mentünk be. Ezt szavaztuk meg, miután Mia és Daniel veszekedett egy sort hogy magánházba vagy hotelbe menjünk. Ekkor jöttünk Harryvel a motel ötletével. Hát bevált.  Mikor az autót kellőképpen elrejtettünk, és meggyőződtünk arról hogy senki nem követett, besétáltunk az ajtón.

-         Jó estét, egy négy ágyas szobát szeretnénk kivenni. – az öreg őr fogpiszkálóját rágcsálva Miára pillantott, míg mi igyekeztük kerülni a tekintetét, ugyanis Harry felismerhető, Daniel szimplán ideges volt, én pedig olyan koszos hogy az elmondhatatlan.

-         Egyrészt hajnali fél három van, másrészt nincs négyágyas szobánk, csak kétágyas… - rágcsált tovább.

-         Akkor két kétágyasat.

-         Meddig?

-         Még… nem tudjuk.

-         Arrgh legyen. Itt vannak a kulcsok, kérek két aláírást.  – Mia és Daniel aláírta, majd a kulcsokért nyúltak.

-         Hogy alszunk? – kérdezte Mia.

-         Hope?

-         Hope? -  a két fiú egyszerre tette fel ezt a  kérdést nekem.

-         Én… Miával alszok.

-         Kizárt hogy a két lány egyedül maradjon… - rázta a fejét Harry.

-         Engem inkább az aggaszt hogy Stylessal kéne lennem – poénkodott Daniel, de akkor ott nem volt hozá hangulatom.

-         Akkor én leszek Hope-val, te meg Miával – állt elő az ötlettel Harry.

-         Ne… - álltam ellent. – nincs kedvem egész este szócsatázni veled… - néztem rá komolyan.

-         Látod Styles, elintézted hogy a csaj féljen tőled.

-         Ezt úgy mondod… HENDERSON mintha én veszekedtem volna végig a hatórás autóutat.

-         Befogni! – szólt közbe Mia. – Hope, te legyél Harryvel, mert én be nem fekszem egy idegen mellé. Most pedig menjünk a csomagokért.

-         Milyen csomagokért?! – csodálkozott a két fiú.

-         Mit hittetek? Nekiindulok úgy a halálnak hogy aztán arra számítok hogy haza megyek és lezuhanyzom? Hát nem…

Igaza volt Miának, ugyanis egy egész utazó volt telepakolva női ruhákkal, és tisztálkodószerekkel, egy másik, férfiruhákkal, sőt volt még egy harmadik is, ahol elsősegély, pénz és kaja volt.

-         A pénz…

-         Igen Harry, a te számládról van, de gondolom nem bánod.

-         Hát most kicsit sem.

-         Akkor induljunk befelé.

Hozzánk került a pasis táska, Danékhez a csajos táska, így már azonnal át is mentem a szomszédba hogy végre lezuhanyozhassak. Kivettem egy fogkefét, egy mini fogkrémet és szappant, majd egy hálóinget. Mia nem cécózott, úgy csomagolt hogy minden szükséges ott legyen, két főre, de semmi felesleges.  Ekkor Mia ment be a fürdőbe, és ketten maradtunk Daniellel.

-         Na mizu? – kérdezte.

-         Semmi, itt?

-         Itt se…

-         Beszélnünk kell!

-         Beszélnünk kell! – bukott ki belőlünk egyszerre.

-         Szóval… - kezdte. – most mi legyen… velünk?

-         Szerinted? Daniel, tudod milyen vagyok ha ő a közelemben van… mindig…

-         Mindig is ő volt az igazi – bólintott. – de megértem, szerintem mist egy kis…

-         Szünet?

-         Jah, tisztáznom kell magamban már dolgot. – bólintott.

-         Hát… sok sikert. És örülök hogy így… így válunk el.

-         Én is… - mosolygott, majd kisétáltam.

Visszamentem Harryhez, aki akkor éppen telefonon beszélt valakivel.

-         Basszus! Nem igaz… És a többiek? Mi…Gemma? És… Mi van? Meghalt? És Lou hogy van? Rendben, majd reggel beszélünk hogy mi a terv… - az öt perces telefonbeszélgetésben szinte minden másodperc lényeges volt.

-         Baj van?  - néztem rá, miután ledobta mobilját az ágyra.

-         A „temetésemen” kitört a balhé és megjelent Erusees. Elkapta Gemmát, neked néhány régi osztálytársadat, Gemmát… meg Melodyt.

-         Mármint… a kis…

-         Igen.

-         Nagyon sajnálom… ez nem lehet igaz!

-         És ez még nem minden! – nézett a  szemembe.

-         Mi jöhet még?!

-         Megölte Eleanort…

-         Mi… - Harrynek ekkor lett elég. Lefeküdt az ágyra és karjával takarta el arcát. Ismerem őt, ez annyit jelent hogy elérzékenyült. Nem is faggattam tovább, elmentem zuhanyozni, majd fél óra múlva, frissen, üdén, illatosan tértem vissza, ráadásul a  legjobb percben… hát persze.

Harry éppen alsógatyában mászkált a szobában, és az utazóban kutakodott. Észrevettem hogy sokkal izmosabb lett, mint volt, ráadásul nem kevés tetoválást varratott magára. Ugyanakkor észrevettem a nyakán lévő kis „H” betűt, amitől önkéntelenül is elmosolyodtam. Ekkor észrevette hogy kijöttem, és felhúzott egy pólót.

-         Minden rendben? – kérdeztem tőle.

-         Aham, nagyjából, ott?  - ült le az ágy szélére.

-         Talán…   - rogytam le mellé. – Miért velem történik mindez?

-         Nem tudom, talán így volt megírva.

-         Aha… miért bántottál annyit, amikor Nadinnál dolgoztam? – kérdeztem őszintén.

-         Biztos kíváncsi vagy rá? 

-         Szerinted?

-         Mert féltékeny voltam Danielre.

-         Akkor én mit mondjak?

-         Semmit. Tudom, borzalmas voltam.

-         Szerintem ezt hagyjuk is, már mindegy, van nagyobb bajunk is.

-         De… és ha én most is féltékeny vagyok Danielre?  - a szemembe nézett, de a lelkemet látta. Dan tudta hogy ez lett, és csak megkönnyítette a dolgomat.

-         Harry én…

-         Mindegy. – áll fel, de megragadtam a kezét és felálltam mellé.

Egyenesen a szemébe néztem, és végigsimítottam az arcán. Ajkunk egyre közelebb került egymáséhoz. Mielőtt megcsókolt volna, nyelvemmel megnyaltam első ajkát, mire azonnal reagált is, de nem vesztette el a fejét. Lassan csókolt, és romantikusan. Olyan olt mint egy álom. Egy édes álom.  Egy kicsivel később eltolt magától, és mélyen a szemebe nézett.

-         Semmit nem felejtettem el abból az időből, mikor még velem voltál. Semmit. Egyetlen másodpercet sem. És azt is tudod mit érzek… de sosem lennék képes megcsalni egyetlen embert sem, és te sem teheted.

-         Tudom… - ennyi volt. Harry olyan érett, mégis… - menjünk aludni. – lekapcsoltuk a lámpákat, majd befeküdtünk az ágyba a lehető legtávolabb egymástól. – Nadine tudja hogy élsz?  - bukott ki belőlem, mert rosszul esett visszautasítása.

-         Nem hiszem. Mióta elkezdődött ez az egész nem nagyon beszéltem vele.

-         Miért?

-         Mert féltem hogy őt is bántják, így eltoltam magamtól az eltűnésed után.

-         Értem…

-         Egyébként Daniel mit szól hozzá  hogy velem alszol és nem vele?

-         Nem is tudom… azt mondta valamit még le kell tisztáznia magában és tartsunk egy kis szünetet.

-         Aha… várj!

-         Tessék? – ahelyett hogy válaszolt volna mellém feküdt, és lágyan megcsókolt. 

-         Akkor most lelkiismeret-furdalás nélkül csinálhatom ezt? – eresztett el egy pillanatra. Ááá érem mire gondolt az előbb.

-         Azt hiszem – mosolyodtam el – végre – és a következő percben ismét csókolt, de egyre hevesebben és keze egyik tagomról a másikra vándorolt, mígnem megfosztott a ruháimtól.

-         Még mindig szeretlek… - mondta két csók között.

-         Még mindig viszont szeretlek!