III.kötet ~ 5.fejezet

Sziasztok!
Nah szóval ez olyan átlagos rész lett, de a 100.000 megtekintés alkalmára van egy kis meglepetés az elején.  Remélem tetszeni fog, és köszönöm hogy olvassátok! Jah és SZ-A-V-A-Z-Z-A-T-O-K - ! Puszi. /a kép a meglepivel kapcsolatos/

♫Just a Girl in London Paródia♫

A nevem Reményke és elszakadt a prada táskám. Megvaratnám de inkább mégse mert kétórája van a piacon elég divatja múlt már vennem kellene egy újat. Nem tudom hogy bírtam ki ezzel a táskával ilyen sokáig. Mindíg váltogatom mindenemet mert igazából egy teljesen döntésképtelen ember vagyok.

Volt egy pasim Jani de soha nem szerettem azért jártunk mert menci volt. Amúgy Gyulai vagyok de hogy rajcsibb legyek elköltöztem békésre. Jani Megerőszakolt mert egy kicsit közelebb kerültem henrikhez ezért inkább összejöttem a megmentőmmel és életem szerelmével Henrikkel aki amúgy énekes.

 Úgy szedett fel hogy a szemembe röhögött. Imádom ha kinevetnek. Szóval egyből elnyerte a szívem. Teljesen nedves lettem mikor vele töltöttem az időt...................................................................................................................................................... .................................................................................................... mint amikor belevágott egy nagy pocsojába.

 Szerinte vicces volt. Minden jó volt voltunk kirándulni egy barlangban de elkellett menjen dolgozni szóval Ő az éneklést választotta helyettem ezért összemelegedtem Danival akit nem is ismertem csak úgy összefutottunk egy másik országban a libikókán de mikor Henrik hazajött rájöttem hogy őt szeretem. Mindíg is ő volt az igazi nem dani aki csak egy érzelmi pótlék volt.

 Meghát Daninak még Barlangja sincs tehát Henrikkel jobban megéri mint Danival. Vagy mégse? Ahj. NEM TUDOM. Nem mindenhol találsz olyan pasit akinek barlangja van. Tök mindegy dobom mind ketőtt.

 Mivel a félcsaládomat már ugyis kinyírták mert nem tudták fizetni a mcdonald's os számákat. Akkor az a minimum hogy teljesen egyedül legyek. Ne legyen már fél munka.

*fél év múlva*

Úristen ott a majdnem exem DANI. 
- Szia Reményke. 
-Dani!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4

És akkor tudod mi köhöm köhöm. KÖHÖM. Remélem érted KÖHÖM KÖÖÖÖHÖMM

Mi mást tettem volna. Igazából tök természetes hogy a féléve nem látott majdnem exeddel csak úgy köhömm köhmm. De attól még Henriket szeretem. Szóval teljesen épelméjú vagyok.

ihadtotakeyouandmakeyoumine.blogspot.hu - Styles's Wife alias Gina macska

♫Hope♫

Reggel Daniel mellkasán ébredtem.  Kidolgozott kockáin aludni nem is olyan rossz dolog…  Nagyon aranyos volt így alvó helyzetben. Nyomtam egy puszit a szájára, majd a köntösömet felkapva főztem egy kávét, és a csészével a kezemben kiültem az erkélyre csodálni az éppen ébredező Londont.

Beszaladtam a bőrkötéses könyvecskémért, és míg Dan az igazak álmát aludta, én elütöttem az időt.  Már éppen ott tartottam hogy A Hyde Parkban sétálunk H… vele, mikor hallottam kinyílni az erkélyajtót.

-          Jó reggelt – állt mögém, és döntötte állát a vállamra.  – Mit alkotsz?

-          Naplót írok – mosolyogtam.

-          Én is benne leszek? – incselkedett.

-          Igen. – szó nélkül arcon puszilt, és levágódott velem szembe, és kortyolgatni kezdte a kávéját.  Fél órán keresztül nézegette ahogy írok, majd végre megszólalt.

-          Lemegyek reggeliért. – Csókolt meg, miközben izmos karjaival átfogta az arcom. – Megvársz?

-          Igen. A munkát csak holnap kezdem. Jut eszembe! Neked nem kell sehova sietni.

-          Nem – mosolyodott el – ma nem. – majd bement, és becsukat maga mögött az ajtót.

Úgy tűnik, hogy mikor írok, akkor az agyam teljes mértékben kikapcsol. Nem zavart a veszekedő szomszédok kiabálása, a forgaom zajai, és a zuhogó eső sem.  Nem csoda, hiszen igyekeztem mindent szóról-szra feldiézni ilyenkor magamban, ami borzalmas nagy fájdalmakat okozott lelkileg.  Csoda hogy nem zokogtam írás közben. Ja nem ment… már szünetet kértek a könnycsatornáim fél évvel ezelőtt. 

Daniel nem tudom mikör jött vissza, de én akkor a Harryvel közös családi vacsorát írtam. Még kértem tőle pár percet, és befejeztem, ő addig megerített odakint.

 - Jaj köszönöm. Midnent köszönök… mármint…érted. – zavarogta,.

 - Igen értelek… - húzódtak össze nevetőráncai.

 - És… most mi lesz – bizonytalanodtam el két falat kakaós csiga között.

 - Hát… igazából bekapod a csigát, megrágod, és aztán lenyeled – poénkodott.

 -  Ahhj, tudod hogy értem – nevettem vele, de ő elég gyorsan elkomorodott.

 - Hope, nem kertelek – nyelte le a falatot, és tette le a maradék buktát a tányérjára. – Nagyon jó volt veled, és hidd el megismételhetnénk, de… már nem azt érzem mint az elején. Ne értsd félre, rohadt jól érzem magam veled, csak éppen…

 - Nem vagy szerelmes belém. – fejeztem be helyette.

 - Hát… igen. – vallotta be. – És te hogy állsz.

 - Ugyanígy – sóhajtottam. – Tényleg ez olyan jó volt, és tök jól megvagyunk, de az érzelmeimnek pihenniük kell, nem bírnék ki ég egy szerelmi drámát.

 -  Jah, ne is mondd! Még valami érzelmes dolog és elhányom magam.  Bőven elég volt tegnap Stylest látni egy klónoddal. – rázta a fejét.

 - Micsoda? – a szívem a torkomban dobogott.

 - Á, tegnap összefutottunk egy étteremben, és megjelent egy csaj, aki látszólag rohadtul hasonlít rád, de a személyisége közel sem a tied. – hát lesokkoltam. Mi az hogy keresett egy csajt aki hasonlít rám?

 - Hope! Itt vagy? – integetett kezével az arcom előtt.

 - Jah, csak… mekkora szemétség már! – fakadtam ki és tettem karba a kezem mint egy ovis.

 - Én erre csak annyit mondtam hogy amit Styles nem kaphat meg, megcsinálja magának - vonogatta a vállát.

 - Már nem érdekel. – hazudtam. – Szóval… akkor bvelünk mi legyen.

 - Nekem jó így… - beegondoltam. Ha Dannel vagyok, nem érzem magam egyedül, nincsenek érzelmi problémáim, elvagyunk, röhögünk, és jól érezzük magunkat.

 -  Nekem is. Csak hogy tisztázzuk! Ez olyan barátság extrákkal dolog érzelmek nélkül.

 - Pontosan! – látszott rajta hogy megkönnyebbült. Hát én is rendesen.

Egész nap jól elvoltunk, filmet néztünk, kínait ettünk, meg… igen. Nem tudom hogy inkább érett vagy gyerekes vagyok-e. Valahol a kettő között. Semmi érzelem. Csak barátság és szex.  Olyan délután öt fele megcsörrent a mobilja.

-          Haló!  - az arcára csapta a kezét. – Elnézést, egész nap az anyámnak segítettem – hazudott, amitől kíbváncsi lettem. – Mikorra? Hétre… rendben. Igen, viszek vörös rózsákat – egyre kíváncsibb lettem.  – Jó, viszlát, este találkozunk.

-          Hát ez meg mi a fene volt? – vontam fel a szemöldököm.

-          Hát.. öhöm… - vakargatta a tarkóját, majd gyorsan ledarálta hogy mi ennek a lényege. – Szóval csak úgy maradhatunk ha randizom vele. Mondjuk ő azt nem tudja hogy egy hónap múlva elmegyek szóval abban a tudatban van hogy idővel beleszeretek.

-          Wow… - képedtem el.  – Akkor most én vagyok a szeretőd? – ugrottam rá az éppen az ingjét begomboló Danielre.

-          Nagyon úgy fest – hajolt le a cipőjéért. – Baj? – kérdezte őszintén. – Mert tudom ez szemétség meg minden… - tett ée a földre – és ha veled tennék ezt akkor ugyanúgy…

Nem hagytam hogy befejezze, magamhoz húztam, és hevesen megcsókoltam.

-          Ez válasz volt? – nézett rám kíváncsian.

-          Nem, kérdés. Daniel, miért csinálod ezt? Az az ember zsarol téged, és rád akarja erőszakolni a lányát! Ketten vannak ellened. – nyitottam fel a szemét.

-          Én meg itt vagyok egyedül.

-          Nem… én melletted állok. Már csak azért is szúrj ki a csajjal.

-          Jah, csak ki ne derüljön mert kidobnak a házból.

-          Már csak egy hónap…  - emlékezettem.

-          Egy hónap… - ezzel a végszóval ment el.

Ekkor elgondolkoztam. Ez a dolog Dannel még jól is alakulhatna, de mivel mikor kezdődik az iskolaszezon, ő lelép a fenébe, Amerikába. Nem baj, addigis kiélvezem a  helyzetet. Ki tudja aztán mit hoz aztán a sors.

Az este gyorsan eltelt, főleg így, egyedül.  Előkészítettem a másnapi ruhámat, amibe munkába indulok, hajat mostam, rendet tettem -  Daniel után sosem öt perc… - majd ágyba bújtam – egyedül – és relaxáltam.

Reggel felvettem az előre kikészített sötétkék farmeromat a krémszínű toppommal, és hasonló színű telitalpú cipőmmel.  Hullámos hajamat felkötöttem, és feltettem egy tök alap sminket, szájfénnyel.  Bár kicsit késésben, de végül egy tatyóval a kezemben felsálltam a nagy piros buszra, ami egészen a Harrods-ig elfuvarozott. Most nem volt időm beugrani kávéért, így egyenesen az üzletbe mentem. 

-          Hope! – rohant elém Nad. – Na mi újság veled?

-          Megvagyok – vontam meg a vállam. – Na és te? Milyen volt a randi? – faggattam.

-          Egész jó, de volt egy srác, akivel szemmel láthatóan nem bírták egymást, majd valamin összeveszhettek a mosdóban. – mesélte nagy átéléssel.

-          Nadine… ki is a te barátod pontosan? – kérdeztem rá.

-          Jujj, bemutassam? Várj! Írok neki! Szoros az időbeosztása… - hadart. – Jó, írtam hogy ugordjon be mielőtt elindul a munkába.  – moslygott. – Tényleg, neked nincs senkid?

-          Hát… – pirultam bele.

-          Na csajszi! Mesélj csak! – izgult.

-          Á, csak egy régi ismerős – legyintettem.

-          Randiztatok? – erre mit kellene felelnem? Igazából sosem randiztunk, de minden találkozásunk egy randi lehetett volna.

-          Hát… igen, persze – nyugtattam meg.

-          Hope, olyan jó hogy te is boldog vagy! – itt a lényeg. Most, ebben a pillanaban boldog vagyok. Remélhettőleg ez egy stabil állapot lesz.

-          Hope, kicsim! – rohant elém Diana. – Nézd! – tolt az arcomba egy rajzot egy blézerről. – Anyukád tervezte! – zsongott be.

-          Hamarabb kezdte a munkát mint én… - motyogtam.

-          Tessék?

-          Semmi – vilantottam meg fogsorom.

-          Akkor jó! Nadine, gyere velem hátra, Hope, te pedig nyiss ki! – osztotta a feladatokat.

Odakullogtam a hatalmas üvegajtóhoz és elfordítottam a táblácskát a „nyitva” feliratra. Büszkén vettem észre, hogy a kirakatban már az én képeim is kint voltak. Nadine-val felvátva pózoltunk.  Jó lett az összhang, és nem azért, de nem lettek a képek rosszak, sőt… egész jól mutattak. Büszke voltam magamra, mert most újra független, és boldog nőnek éreztem magam, aki a Harrods egy üzletének a falán lóg.

♫Harry♫

Nehéz volt kipihenni azt az estét, főleg úgy hogy folyanmatosan Nadine-on gondolkoztam, aki ott feküdt mellettem.  Hát, ez van. Reggel korán elmentünk, és a nap gyorsan eltelt.

Másnap regel már nem ment ilyen simán a kelés. Kiszenvedtem magam az ágyból, és már indulni is kellett volna stúdiózni. Hát ez nem jött össze, ugyanis Nadine írt, hogy menjek be a boltba, bemutatna nekem valakit.  Hát pont nem volt kedvem ismerkedni, de mégis megtettem e kitérőt, sőt még három kávét is vittem jófejségből.

Odaértem a N’Style elé, és a három pohár Starbucks szó szerint kiesett a kezemből, és a földön landolt, összepiszkolva azt, és a nadrágomat. A kirakatban Hope óriásfotói szerepeltek Nadine mellett, amitől szinte levegőt sem kaptam. Láttam hogy valaki közeledik odabentről, és elbújtam egy tábla mögé. Ő volt az. Kitipegett, és átfordította a táblát. Tehát neki akart Nadine bemutatni. De miért csinálja ezt?  Nem tudja hogy mi volt köztünk Hope-val? Honnan tudná, sosem meséltem neki.

Ezért nézett ki valamelyik nap úgy mint ő, hiszen együtt dolgoznak és barátnők!!! Biztos kikérte a véleményét, vagy Hope tudja hogy én vagyok Nadine barátja? Talán haragszik rám és bosszút akar álllni? Hát, amiken ő keresztül ment, nem hinném. Szerintem halvány lila gőze sincs arról, hogy én én vagyok… mármint én vagyok Nadine… miért nem tudom gondolatban sem kimondani amit akarok?! Olyan frusztráló…

Tök idegesen, rohanva, kávés gatyában indultam el a stúdióba, ahol a srácok valamilyen újságot olvasgattak, és amint megjelentem, elrejtették azt.

-          Mi az emberek. Ma már midnen kibírok! – tártam szét a kezem.

-          Ma nincs jó napod – állapította meg Louis a gatyámról és ondolom arckifejezésemről, és nagy valószínűséggel az újságban sem oylan volt, aminek örülnöm kéne.

-          Na gyerünk! Ma már semmin nem akadok fent.

-          Ez durvább mint a duplarandink… - peccegette Niall.

-          A reggelem is durvább volt, ki fogom bírni. – nagy nehezen, de odaadták az újságot, és fellapoztam. Tudtam…