Nohát ide is elértünk... nem is untatlak titeket, kellemes olvasást, az epilógus még hátra van ne feledjétek!
♫Harry♫
Ahogy reggel felébredtem észrevettem, hogy egyedül fekszem az így is szűkös ágyon. Erőt vettem magamon, és feltápászkodtam, hogy utánanézzek hol lehet Hope. Nagynehezen átvonszoltam magam a szemközti szobába, ahol Mia szintén egyedül feküdt. Egyszerre elfogott a rossz érzés, és valami más is… féltékenység.
-
Hé Mia – hajoltam oda és ráztam meg.
-
M-mi van? – nyitogatta a szemeit hunyorogva.
-
Hol vannak Danielék? – mikor megkérdeztem, a csaj a szó
szoros értelmében lefagyott.
-
Hogy-hogy hol vannak? Nem veled vannak? - már fel is pattant és elkezdett felruházkodni.
-
Ha velem lennének nem itt keresném őket.
Hirtelen furcsa hangot hallottunk meg. Egy autó… a puszta
közepén ahol csak egy lepukkant motel és
kisbolt van. Egymásra meredtünk, majd villámsebességgel rohantunk ki az
épület elé. Késő volt. A fekete terepjáró épp akkor hajtott el előttünk, mi
futottunk utána, de nem volt meglepetés hogy másodpercek alatt lehagyott
minket. Mielőtt már végleg eltűnt volna, a hátsó ablakon egy aprócska
papírcetli hullott ki. Gondolkodás nélkül odarohantam, és a magasba emeltem a
lapot hogy Mia is lássa. „A raktár” – ennyi állt rajta.
-
Ez Dan kézírása! Bárhol felismerném! – ordította
egyenesen a fülembe.
-
Oké, felfogtam!
-
A- azonnal utánuk kell indulnunk! Azért írt Daniel!
Harry mi… mennünk kell! Nem veszíthetem el…! – hadarta habogva, de meg kellett
állítanom mielőtt megőrül. Jártas voltam a „mi van ha elrabolják életem
értelmét” című játékban, úgyhogy aránylag jól kezeltem a dolgokat.
-
Mia! – fogtam meg a vállait és ráztam őt meg – Le kell
nyugodnod! Hideg fejjel kell hogy
gondolkozz, különben nem viszlek oda!
-
O-oké. M-megpróbálok, d-de nem hiszem hogy…
-
Inkább nézzünk körül a boltban hátha találunk valamit!
– javasoltam én is idegtől remegve.
Ahogy betettük a lábunkat az üzletbe, Mia még jobban
kikészült. Felborult tárolószekrények, kiborult élelmiszerek, leszakadt
függönyök, törött ablaküvegek, ruhafoszlányok, és néhány csepp vér is volt ott.
Nyomban berohantam a kassza mögé, ahol hasonló látvány fogadott. benéztem a
hátsó helyiségbe is, de azt nyomban megbántam. Még nem mentek el. Ahogy az alak
meglátott, azonnal rohanni kezdett felém.
-
Mia futás! Egyenesen Az autóhoz! – suhantam el mellette
magammal rántva őt is.
-
De a kulcsok! – suttogta lihegve – bent maradtak.
-
Akkor… Bassza meg irány befelé!
Életemben nem futottam annyit mint az elmúlt két napban, de
ha az ember életéről van szó, akkor nem lehet lazsálni. Azonnal berontottunk a motelba, ahol a portás
egy golyóval a fejében, hatalmas vérpatakban üdvözölt bennünket. Ez remek! Nem
tudtunk bámészkodni, azonnal cselekedni kellett. Mia berohant a Daniellel közös
szobájukba ahová követtem, és bezártam magunk mögött az ajtót. Mia negyed perc
alatt megtalálta a kulcsot, én addig egy székkel kitörtem az ablakot, majd
kiugrottunk mindketten, egyenesen bele néhány bokorba. Mást nem tudtunk csinálni, hiszen az ajtó már félig be volt törve, mikor kiszabadultunk az
ablakon. Mia még futásból megnyomta az ajtót nyitó gombot, majd átpasszolta
nekem a kulcsokat. Éppen csak beugrottam, és mielőtt indultunk, inkább lezártam
a kocsit hogy még véletlenül se jussanak oda. Már éppen indítottam volna a
motort, mikor Mia rácsapott a kezemre.
-
Várj egy percet! Mi van ha hozzányúltak a kocsihoz? –
gyorsan elgondolkoztam, majd így feleltem:
-
Akkor meghalunk, Mia mindkét esetben ez lenne, de itt
van remény! Nekem már mindegy élek e vagy nem! – igazat adott egy bólintással,
majd lassan elfordítottam a kulcsot, mire a motor felbőgött. Addigra már ott
voltak az autó mögött és fegyverrel céloztak rá. Gondolkodás nélkül nekik hajtottam, de az
egyesben lévő autó nem sokra képes, főleg nem két ekkora nagy böhöm állattal,
így éppen hogy csak elestek.
-
Gyorsan mielőtt kilövik a kerekeket! – azonnal
rátapostam a gázra és olyan gyorsan szeltem az országutat hogy egy forma1-es
versenyző megirigyelte volna. Mia eközben előszedte hátulról a fegyvereket, az
összes töltényt belerakta egy hátizsákba, és az összes fegyvert, amit magunkkal
hoztunk fullosan feltöltött.
-
Harry… mi van ha későn érünk oda? – tudtam mire gondol,
de… nem. Nem.
-
Nem. Csak ránk várnak már. Niall utoljára tegnap üzent
hogy mi történt a temetésemen, és ahogy Liamet ismerem, szerintem ők is ott
lesznek. Fel is hívom. – azonnal előkapartam a mobilomat és megkértem Miát hogy
tárcsázza Niallt.
-
Mi van? – szólt bele suttogva, de idegesen.
-
Hope-ot és Danielt elkapták. Úton vagyunk. Ha
megérkezünk küldök jelet. – válasz nélkül kinyomta a telefont. Tudtam, hiszen
azt is tudtam hogy hol vannak. Remélem nem buktattam le őket.
A tegnap három óra alatt megtett út most nyolcvan perc volt
úgy, hogy egyszer meg kellett állnunk két percre tankolni mert full üres volt a
tank addigra. Mire tovább indutunk, már láttam a visszapillantóban a fekete
terepjárót, úgyhogy az eddiginél is gyorsabban hajtottam. Így érkeztünk oda a
raktárhoz. Már nem lacafacáztam azzal hogy csendben parkoljak le, írtam
Niallnek egy „megjöttünk” SMS-t, majd az összes fegyvert magunkkal cipelve
sétáltunk be a gyámoltalannak tűnő épületbe. Kezdődik a végjáték.
Miával egymás mellett araszolva, minden szegletbe fegyvert
tartva settenkedtünk. Hiába, már tíz perce araszoltunk egymás mellett, és
semmit nem találtunk. Átfutott az agyamon hogy rossz helyen járunk, de ez jelen
helyzetben lehetetlennek bizonyult. Miával már-már jobban féltünk a lélegzetvételeink zajától mint lépteinket
kísérő aprócska lenge billenés hangjától.
Annyira csend volt. Hirtelen
megpillantottam egy ajtót, ami résre volt nyitva. Miával összenéztünk, majd
bólintottunk, és kitártam az ajtót.
Eszméletlen látvány tárult a szemünk elé. Egy hatalmas
teremben voltunk, ami tele volt emberekkel. Tele túszokkal, meggyötört
arcokkal, fekete ruhásokkal. Olyan, mintha egy rossz horrorfilmet néztem volna,
csak itt a saját szemszögömön át volt, és ismerősök arcait láthattam. Fájt.
Mielőtt még mindketten felfoghattuk volna hogy mit is látunk, felfedeztem Zayn
vérző testét a padlón.
-
Gyertek csak beljebb nyugodtan. Gyerünk, siessetek,
hosszú még a mai nap, elvégre még a fél csapat él. – hívogatott minket Ő
mézesmázos hangon. Csak később fogtam fel azt is hogy minden túszhoz fegyvert
fognak. Ezen felül nem egy hulla feküdt a terem szélén. Zayn nem ott feküdt,
ebből következtettem arra, hogy még él. – Bejönnétek végre? Kezdeném! – kelletlenül is
bekullogtam és lezserül, nem érdekelten – persze tettetve álltam a dolgokhoz. –
Először is. Fegyvereket a földre. –
Miával egymásra néztünk, de megelőztem.
-
Én nem mondanék olyat, ha fegyvertelenül ácsorognék
elég jól látható szögben. - keménykedtem.
-
Lehet hogy nekem nincs fegyverem, de nekik van –
mutatott körbe a teremben – és még egy perc és az első el is puffan. –
kelletlenül ehajigáltam magamról a
védelemre szolgáló fegyvereket, és közelebb léptem. – Akkor kezdeném is…
-
A kiselőadást – tettem hozzá.
-
Azt ajánlom neked Harry Styles hogy ne szólj még egyszer
közbe, mert a barátaid bánják meg. Vagy a nővéred. Esetleg Hope. Na?
-
Úgy is megöl mindenkit, nem? – vágtam vissza, mire
mindenki csodálkozva nézett rám. Erusees mosolygott egyet magában, majd így
szólt hozzám: - Ez igaz. – Nem tudom, de a fickó olyan érzést keltett bennem,
mintha Voldemorttal beszélgetnék a Harry Potterből. Rémes egy ember.
-
Szóval, csak hogy tisztában legyen mindenki mindennel,
és úgy folytatódjon a „buli” ahogy én terveztem, ahhoz előbb meg kell
hallgatnotok. El kell hogy áruljam, hogy alaposan megleptetek gyerekek.
-
Nem vagyunk gyerekek! - szólalt meg valahonnan hátulról Louis(?).
Hát ez meg hogy a picsába került ide?
-
Csend legyen! Tomlinson, te is oda akarsz jutni, mint
ahova a kis barátnőd?
-
Ami azt illeti… - kezdte.
-
Azt mondtam csend legyen! – üvöltött teli torokból.
Szóval. Ott tartottam hogy megleptetek. Nem hittem volna hogy ilyen sokáig
kihúzzátok. Négy éve játszuk ezt a játékot, de most jött el a kedvenc részem.
-
Persze, mert maga kedvtelésből gyilkolászik! – szólt
valaki hátulról, de Erusees figyelmen kívül hagyta.
-
Tudjátok miért
van ez az egész helyzet? – nézett körbe a teremben. – Valaki? Senki nem
tudja?
-
Az apám miatt. – szólalt meg Hope.
-
És az én Apám miatt. -
követte Mia.
-
És… az enyém miatt is – szállt be Daniel.
-
Tulajdonképpen igen. De egy apucit kihagytatok. –
mosolyodott el gúnyosan és nézett egyenesen rám. – Harold Styles, a te apáddal
mi van?
-
Nem tudom, régen nem tartom vele a kapcsolatot. –
vágtam rá, de ez kezdett egyre jobban megrémiszteni.
-
Hát akkor elmesélem mi is történik itt pontosan.
Nézzetek az embereimre. Mindenkire egy szerető, kedves, és természetesen
tudatlan család vár otthon. Aki ide belép, annak a családja védve van általam
bármilyen támadás ellen, emellett még jó pénzt is kapnak. Hope – nézett egyenesen rá. – Te tudod mit
rontott el az apád?
-
Megszerette anyámat – vágta rá undorodva.
-
Igen. Nem is lenne baj ha nem születtél volna meg és
apád nem hozott volna a nyakamra milliós adósságokat miattad.
-
Miattam? – sikkantott fel.
-
Igen, miattad te szerencsétlen! Nézz már magadra! Egy
hónapja túsz vagy, még csak tegnap menekültél, de máris Prada van rajtad! Az
apád mindent megadott neked és anyádnak ahhoz, hogy elhitesse magával, hogy ti
nem vetnétek meg amiatt, amit valójában csinált. Ez még nem akkora probléma, de
a végén már kezdett az agyára menni. Nem vitte rendesen az üzletet, ott voltak
a külső kiadások, így elég szépen bajba kevert minket.
-
Szeretett engem. – csuklott el hangja. – tudom hogy így
volt. Nem érdekelt mit csinált, és én is szeretem.
-
Látom nagy a szeretet. Legalább annyira mint Mia
családjában. Ugye drága?
-
Először is Erusees – tegezte le Mia – nem vagyok holmi
drágaság. Másodszor: tőlem szidhatod-szapulhatod az apámat, bánthatsz vele, de
nem másíthatod meg a tényt hogy mi is szerettük egymást és bármit megtettünk
volna. – Erusees arca elkomorodott.
-
Daniel? Neked van valami hozzáfűznivalód?
-
Nincs – vonta meg a
vállát. – Gyűlöltem az apámat amiért megölte Charlest, de ő sem volt
szent, mint hallom. Ő ott rontotta el hogy véletlen elordította a neved, és Mia
le tudott szólítani. – Ezt a megjegyzést csípős nevetés követte. Mindenki
felbátorodva kuncogott egyet, mire valami üzenet folyamán a Brooke nevű lány
mellett álló fiú lelőtték! Brooke hangos sikolyban tört ki, mire Louis
rátapasztotta a szájára a kezét, mielőtt még őket is lelövik.
-
Elég legyen már! Nem igaz hogy még most is neveléshez kell folyamodnom. – Itt lepillantott
Hope elé, ahol a kis Melody állt kékre-lilára verve. – Szóval – most rám
nézett. – Harry a te apád mit vétett?
-
Nem tudom. Rég nem láttam. – feleltem őszintén.
-
Akkor majd én felelek helyetted. A te apád is itt volt
– síri csend lett a teremben, még Brooke is abbahagyta az ordítani próbálást.
-
Mi?
-
A-Te-Apád-Is-Itt-Volt – tagolta.
-
Mit keresett volna itt?
-
Pénzt fiam, pénzt. Ott rontotta el a dolgokat hogy túl
sokat kémkedett utánam, és mikor rájött hogy te is a terveim között vagy, akkor
azonnal rohant hozzám hogy ezt nem tehetem. Ekkor jöttem rá hogy valójában csak
kémkedett utánam. Mielőtt őt is elhozhattam volna, sikerült meglépnie. Mind
egy, szerencséje volt. Tudja hogy ha beszél, akkor te bánod meg. Na mit szólsz
hozzá?
-
Én… én… Büszke vagyok az apámra. – jelentettem ki. Nem
tudom honnan jött, hisz iszonyatosan haragudtam rá azért, amiért elhagyott, de
valahol mélyen tényleg büszke voltam. Gemmára néztem, aki teljesen a sokk
hatása alá került.
-
Haggyuk. Látom értitek a lényeget. Az előzményeket, az
aprócska kis mellékszálakat. De azt tudja egyáltalán valaki hogy miért vagytok
itt? – körülnézett – Akkor elmondom. A baleset napján számtalan tekintetben
híjúsítottátok meg a terveimet. Hope túlélte a gázolást, de drága Mia az apád
meghalt. Handerson megölte Hamiltont, de ugyanakkor a fia rá is jött! Aznap minden balul sült el. Főleg, hogy az
anyád Hope, nem evett eleget abból a kellemes méreggel megtöltött ráksalátából.
Nem baj, azóta találtam egy jobb módszert. Az autórobbantást nem régen fedeztem
fel. Jó móka.
-
M-micsoda?! – hüledezett Hope.
-
Ja igen… - nézett rá az az… az! – Ha már itt tartunk,
közlöm hogy az anyád meghalt. És a bácsikád is… meg ennek a szerencsétlen
gyereknek a klónja is… - Melody-ra néztem. Borzalmas… és még csak kislány.
-
Mit… mit tettek ők ellened? – nézett rá Hope.
-
Az anyád elvette az egyik legjobb munkaerőmet, a
nagybátyád túlságosan apádra emlékeztetett, a kislány meg csak ott volt. De
mindegy, hisz kettő van belőle nem? Emellett fantasztikus nézni azt a
meggyötört arcodat. – Hope összetört. Nem mutatta, de belül kettétört.
-
Rendben, a gyász még ráér hiszen nem végeztünk.
Styles! – ordított rám. – Gyere ide azonnal! – kelletlenül is, de arra a hangra reagáltam és közelebb sétáltam. – Tudod szerencsés fickó vagy – tette volna a
vállamra a kezét, de leráztam.
-
Valóban? Miért is vagyok olyan szerencsés? – kérdeztem
gúnyosan.
-
Azért fiacskám, mert egy embert megmenthetsz innen.
Egyetlen embert kiszabadíthatsz. Legyen az bárki is.
-
Hol a csapda? – kérdeztem gyanakodva.
-
Okos fiú vagy te. A csapda ott van, hogy cserébe neked
kell lelőnöd valakit.
-
És ha megölném magam? – ajánlottam fel. Így nem
lehetett vége.
-
Én türelmes ember vagyok – azt látom - de vannak határok. Ki az, akit szeretnél megmenteni?
– ekkor a már régóta terv után kapálódzó agyamba beugrott valami.
-
Én… megmentem a nővéremet.
-
Jó választás.
-
Akkor engedje ki!
-
És az áldozat? Nem bízom ám benned, de nem ám!
-
Ha… ha a nővérem kimehet, én akkor megölöm Hope-ot.
- megfagyott a levegő. Hope csak nézett
rám, nem tudta mire vélni, de elfogadta a döntésemet és közelebb lépett.
-
Wow. Nohát, íme egy váratlan fordulat.
-
Akkor kiengedi a nővéremet?
-
Legyen… de ha később megtaláljuk nem tartozom neked
semmivel, erre emlékezz. – bólintottam.
-
El is búcsúzhatok tőle?
-
Csakis előttem. – jelentette ki.
Gemma könnyekkel kűzködve szaladt oda hozzám, és szorosan
átölelt. Én észrevétlenül a zsebébe nyomtam a telefonom, és a fülébe suttogtam:
-
Kint azonnal hívd a rendőrséget, és menekülj el a
fekete terepjáróval! Gyerünk! – Gem riadtan pislogott rám, én megsimítottam
arcát, majd bólintott, és kiviharzott.
-
Gyanúsak voltatok ám! – mondotta Erusees.
-
Csak mondtam hogy vigyázzon. – és a fegyverekhez
siettem.
-
Ho-ho Styles! Csak semmi hirtelen mozdulat! Ez a játék
része.
Mia még mindig a bejárat közelében ácsorgott a fegyverektől
nem messze. Ahogy odaértem egyenesen rá néztem és eltátogtam neki, hogy miután
meghallja a lövést, azonnal ragadjon fegyvert és dobáljon a többieknek is. Ő egy pislantással bólintott. Kettőt vettem el a lenti fegyverek közül, mire
a többiek – beleértve őt is – kíváncsian néztek rám, Hope viszont… riadtan.
-
Hope, én azt akarom hogy te is… engem.
-
Nem. Nem! – rohant oda hozzám és ugrott a nyakamba.
Hosszan megölelt, majd megcsókolt, és ismét megölelt. – hát ezért…
-
Igen. – a kezébe
adtam a pisztolyt, és a fülébe suttogtam, mire megnyugodott. – Háromra. –
végigsimítottam az arcán. Az ő pisztolya szorosan az én szívemhez, az enyém
szorosan az ő szívéhez volt nyomva, másik kezünk összekulcsolva. – Egy… - homlokunk
összeért, még utoljára megcsókoltam – kettő… - végigsimítottam arcán – Három…Szeretlek!
– És abban a pillanatban mindketten Erusees felé fordultunk, és szinte
ugyanabban a pillanatban sütöttük el a fegyverünket.
-
Mindenki a földre! – kiáltotta Hope, mert kitört a
pánik. A fekete ruhások előbb nem fogtak fel semmit aztán a mi embereinket
akarták lőni, akik sorban buktak a földre. Erusees nem csupán két lövést
kapott, mindkettőnk golyótára beleürült. Mia eközben szétosztotta a
fegyvereket, és kezdődött a tüzérharc. Daniel első dolga az volt hogy ráordított
Melodyra hogy azonnal fusson amerre lát, míg mi is igyekeztünk menekülni.
Abban a pillanatban egy másik halom ember jött be a
helyiségbe. Gemma is köztük volt, és az egyik ember kezén Melody pihent.
-
Rendőrség! Fegyvereket eldobni!
Mikor már mindenki nyugodtan ácsorgott, végignéztem a
csoporton. Zayn továbbra is ült és folydogált a vére, Brooke barátja meghalt,
ott ült mellette és torka szakadtából sírt, mellette Louis, aki ugyanazt élte
át, amit ő. Liam és Danielle szorosan ölelték egymást, Niall Ana és Adele
hármasban voltak, és beszélgettek. Csak beszéltek. De jól tették, ki kellett
üríteniük a fejüket. Daniel és Mia
szorosan átölelték egymást, majd Daniel elvette a rendőrtől Melodyt. Gemma
odarohant hozzám, és szorosan átölelt. Hosszan öleltük egymást és csak
küzdöttünk a könnyekkel. A rendőrség felfogta hogy még szükségünk van egy kis
időre hogy felfogjuk mi is történt, mikor Gemma észrevette Zaynt, és azonnal odarohant
segíteni neki. Szerencsére élt még, a Golyó csontba fúródott, nem talált el
semmilyen fontos belső szervet.
És ott volt az utolsó ember is. Hope leejtette a fegyvert a
földre, majd maga is lehullott mellé, és keserves zokogásban tört ki.
Odarohantam mellé, és belém kapaszkodott. Csak sírt, és sírt.
- Csssssss nyugalom! Csssss! Már vége! Már mindennek vége Hope.
Túléltünk… Vége van.
Ez..Ez..annyira megható és romantikusra főleg Harry és Hope:'DIstenem annyit sírtam ezen a blogon,hogy szerintem másikon soha:'DAnnyira fura,hogy kész vége ennyi volt....Jó a búcsúzkodást majd csak a következő részhez hagyom de akkor is már most hiányzik:DD Egyszerűen egy átlagos kezdetű blogból(megismerkedünk;barátok leszünk;összejövünk;veszekszünk meg olyan alap forduló pontok) egy akció filmbe illő jeleneteket írtál,és ez teszi ezt a blogot különlegessé;DHogy az első mondatomhoz visszatérjek most is sírok mert elhittem,hogy képesek ezt megtenni.Nem tudok többet hozzáfűzni csak azt,hogy nagyon ügyes vagy és tehetséges;D
VálaszTörlésDe az Eleanoros incidensért még mindig "haragszok"!!!;)
Törlésel sem hiszem,hogy ezt is megéltem:)
VálaszTörlésaz utolsó fejezetnél tartunk és el sem hiszem,hogy már az utolsó fejezetnél vagyunk.:)
annyira megható és izgalmas volt az utolsó rész,hogy az valami hihetetlen.
annyira örülök,hogy Hope és Harry,na meg a többiek megmenekültek..annyira jóó..mondjuk Eleanort még mindig sajnálom..:C
annyira csodálkoztam,mikor azt mondta h Hope-ot lelövi hogy még a tea is kifolyt a számból,nem tudtam mire vélni ezt az egészet,aztán felfogtam és megkönnyebbültem.
nagyon imádtam ezt a történetet,köszönöm hogy olvashattam:) <33
Imádlak! Egyszerűen Imádlak!Ennyi izgalom, és szerelem...Végem. Imádtam ezt a blogot! A legjobb blogok között van az tuti! Remélem, hogy fogsz még írni nekünk egy-két ilyen jó blogot! Még egyszer imádlak! :)
VálaszTörlésURAMISTEN........ SÍROK:||
VálaszTörlésNEM GONDOLKODTÁL MÉG AZON HOGY KIADJ EGY KÖNYVET???
Azt a büdös r**adt élet!! Ilyen nincs!! Ez,ez fantasztikus!! Úristen!! Sokk alatt vagyok!! Ez eszméletlen jó lett!! Úristen!! Komolyan SOKK!! Szerintem a mentők mindjárt itt szirénáznak a házunk előtt!! Komolyan!! Ez egyszerűen ESZMÉLETLEN!! HOGY TUDSZ ILYEN K**VA JÓL ÍRNI???!!! IMÁÁÁDOOM!! És az utolsórésznek ilyet írni!! Komolyan szerintem egy krimi író irigy lenne rád!! Mikor azt mondta Harry, hogy Hope- t fogja legyőzni én már akkor tudtam, hogy terv lesz!! IMÁDOM EZT A BLOGOT ÉS NAGYON-NAGYON FOG HIÁNYOZNI!! Ajánlom, hogy ÉN legyek az első aki megtudja, hogy új blogba kezdesz!! Még regélnék neked, hogy mennyire imádlak a blogoddal együtt de az már sztem számodra unalmas lenne!! Úgy, hogy még pár szó köztük ez: ESZMÉLETLENFANTASZTIKUSIMÁDATLEGESLEGJOBBBLOG!!!!!!!!!!! (remélem ki tudod olvasni xD)
VálaszTörlésNAGY-NAGY PUUSZZANTÁÁÁS!!!!!
Xxx
Erre nincsenek szavak... A történetet a kezdetektől fogva imádom! A szívemhez nőtt és örökre bennem marad. Nagyon remélem nem hagyod abba az írást, hisz csodálatos fantáziád és fogalmazásod van, szóval legyél író :D Sajnálom hogy vége de egyszer minden véget ér. Köszönöm hogy olvashattam a blogodat és egy új világba csöppenhettem! Köszönöm! <3
VálaszTörlésÚristen!! Azt hittem h én is elájulok az izgalomtól!:DD Eszméletlen,fantasztikus ehhez nincsenek szavak! Gyorsan hozd a folyatást! Már nagyon várom! :))
VálaszTörlésSziaa.:D Van számodra itt valami---> http://oneyearonefriendshiponelove.blogspot.hu/ :)
VálaszTörléshttp://oneyearonefriendshiponelove.blogspot.hu/2013/02/dij.html bocsánat.:$
TörlésElképesztő, felfoghatatlan, fantasztikus!!!
VálaszTörlésHát ez valami.......kibaszott jó. Itt bőgök. Istenem. Hogy lehet így írni? Régóta olvasom a blogod. És a te blogod adta az erőt nekem is hogy belegezdjek a saját blogomba :''( De ez a rész valami.... Már megszoktam, hogy mostanában csak sírok a részeiden de ez most nagyon mást volt. <3 Romantikus, De egyben borzasztó is. Mármint, hogy El halott Zayn haldoklik Melody-t megverték, De csak gratulálni tudok <3
VálaszTörlésNa akkor most képzeld el az összes ,,cifra" szót és tudd hogy ennyire lett jó!! Bizom benned hogy folytatod! köszi puszi
VálaszTörlésDebyxx :) <3
Nagyon jó lett!Úristen....!!!!
VálaszTörlésImádom a blogood*.*eez nagyon jó lett;D
VálaszTörlés