Hali! Itt az új, remélem tetszik! :)
Annával fél kettőkor aludtunk el,
és reggel nem tudtunk felkelni, a nevelő bejött, és már azzal fenyegetett
minket, hogy nyakon önt vízzel, mire kikászálódtunk. Ennyi alvás semmire nem
volt elég, arról nem beszélve hogy az
órákra semmit nem készültem… felöltöttem egyenruhámat, és Anával karöltve
elindultunk reggelizni. Megígérte nekem, hogy megvéd a kínos
beszólásoktól. Nem kellett sokat várni,
amint beértünk a kollégium ebédlőjébe, Adam azonnal letámadott.
- Hol
voltál hétvégén kislány? Mindenki téged keresett! – kiabálta tíz méterről.
Igyekeztem
elbújni, de még így is mindenki figyelt rám, és olyanokat suttogtak, h
megkerült a kis „álombaba”. Álombaba???
- Szia Adam! Örülök hogy kiordítottad mindenkinek hogy engem kerestetek…
- mondtam fáradtan. – igazán semmi szükség nem volt rá.
- Huppsz!
Bocsi… nem akartam, de te voltál a hétvégi szenzáció. – esedezett.
Na az eleget
voltam mostanában…
A reggeli nagy
kapkodásban fent maradt a cuccaim fele a kollégiumban, de mázlimra még volt
annyi idő, hogy felugorjak értük. Már a folyosóról hallottam a telefonom
csörgését. Jean volt az. Jajj… gyorsan
felvettem.
- Haló… -
szóltam bele szégyellősen.
- Te meg hol a
jó életben voltál???? Itt is mindenki miattad volt oda! - dühöngött.
- Igazából… -
jobb lenne neki elmondani az igazat. – Igazából csak felajánlottak egy jó
lehetőséget. - na ennyit erről.
- Micsodát?
Két napig ajánlgatták? - még fortyogott.
- Meghallgatás
egy videoklipphez. – Harry igaza fontosabb volt mint a sajátom…
- Kitalálom!
One Direction? Hope, ne idegelj fel!
- A St. Cloud-ban forgatják, és Lillyék is ott lesznek. Bízz már bennem!
- Azt még mindig nem tudom hol voltál két napig.
- Én sem tudom mit csináltál Lynnel, de tudom hogy vele voltál.
Szerintem kvittek vagyunk…
Elgondolkozott… - Igazad van. Mióta elmentél folyamatosan veszekszünk.
Nem bírom nélküled, alig várom a hétvégét! – édesgetett.
-
Én is várom… - el sem tudtam képzelni mi lesz, ha
találkozok vele. – Mennem kell órára…
-
Rendben szivem, nagyon szeretlek, és hiányzol. Beszélek Lillyvel, hogy minden oké, és ne
szálljon rád.
-
Köszönöm… - azzal letettem a telefont. Megint nem
sikerült kimondani, és úgy sejtettem, hogy nem is fog.
Volt még egy nem fogadottam anyutól, de
mikor visszahívtam nem vette fel. Az irodalom órát szerencsésen lekéstem, így
nekem kellett felmondani az anyagot. Összemakogtam mindenfélét, de végül
sikerült összekaparni egy négyest. A
többi órán meghúztam magam, és az öt perces szünetekben feltűnően kerültem Maya
és Lilly társaságát.
Ebédszünetben előkotortam a mobilom, s
visszacsörgettem anyut.
-
Szia kicsikém! Minden rendben? – aggodalmaskodott, de
hangjában rejtőzött egy kis izgalom is.
-
Szia anyu, minden rendben.
-
Figyelj kisszívem, apuval olyan öt körül érkezünk meg a
komppal. Mit szólnál este nyolckor egy közös vacsihoz? Nyugalom, kikértünk az
iskolából estére.
-
Hú… rendben. Mit vegyek fel, hová megyünk? – hadartam,
mivel éppen arra tartott a szemüveges alacsony nő.
-
Valami alkalmibb ruhát, tudod azt a szép
halványrózsaszínt, amit a múltkor vettem neked, egy balerinacipővel. Egyébként
a Royal Stones-ba megyünk. Nyolcra ott leszünk érted puszi…
-
Szia anya mennem kell! – tettem el gyorsan a
telefonom. A nő csúnyán nézett rám, mert
nem igazán díjazták a mobil használatot, és miattam így is elég bajuk volt.
Délután még szenvedtem két nyelvórát, majd
mentem táncolni. Egész jól elhaladtunk a koerográfiával. A vége előtt pár
perccel a tánctanár, Miss Hill közölte hogy én fogom játszani a főszerepet a
darabnak ebben a részében. Örültem neki, de még van egy videoklipp is amiben
valamit csinálnom kéne… A tanulószobában gyorsan elintéztem minden tárgyat, és
kicsit lepihentem.
*
Az órámat beállítottam este hétre, hogy még
véletlenül se aludjak el. Megmosakodtam,
és elkezdtem készülődni. Felvettem az anya által ajánlott fodros, rózsaszín
ruhát a balerinacipővel, és a hajamat hullámosan hagytam, csak éppen beletűztem
egy csatot. A szememet feketével húztam ki alul, felül pedig csillogó rózsaszín
port szórtam rá. Számat ugyanilyen
csillogó szájfénnyel erősítettem meg.
Éppen indultam volna, mikor Anna intett.
-
Hope, ezt látnod kell! – kiabált döbbenten. – gyere
gyorsan!
-
Mi az? -
rohantam oda hozzá.
-
Nézd! – mutatott a laptopán villózó fényképre. – ez te
vagy?
Megnéztem a képet. Harryvel smároltam, és a fiúk éppen
cibáltak minket szét. – Na gyorsan ráteszem
a telómra! – motyogtam.
-
Ekkora élmény volt? – viccelt.
-
Nem, de meg akarom mutatni Harrynek…
-
Nem emlékszik rá? – csodálkozott…
-
Vagy nem emlékszik vagy szégyelli… - nem tudtam magam
sem. – de most rohanok! Szia!
-
Szia! – köszönt vissza, miközben kirontottam a
szobaajtón.
Nem tudom hova siettem, mert még csak
háromnegyed nyolc volt. Kiléptem a
kollégium udvarából, de már csörgött a telóm. Én késtem???
-
Szia, Harry vagyok! Merre vagy? – szólt bele.
-
Szia… éppen a szüleimmel megyek vacsorázni, miért?
-
Itt vagyok a sulid előtt, kijössz egy percre? –
csábított.
Kirohantam a kapun, és tényleg ott volt
nekidőlve Liam Audijának fekete ingben és napszemcsiben.
-
Na már itt is vagy… csini vagy – pirult el, amire én is
elpriultam. Most komolyan? Kinek lenne szíve így odatolni elé azt a képet? Én
biztos nem!
-
Köszönöm… miért jöttél? – érdeklődtem.
-
Gondoltam elcsallak egy kis városnézésre, de ezek
szerint nem nekem öltöztél ki.
-
Eltaláltad. Jönnek anyuék Franciaországból, és velük
vacsizok ma.
-
Akkor mindegy… majd legközelebb.
-
Harry… - kezdtem bele abba, hogy elmesélem neki a ma
regeli telefonbeszélgetésemet, de szemit rám szegezte, és mozdulni nem tudtam, nemhogy beszélni. – Nincs kedved eljönni velem meg a
szüleimmel? Úgyis letámadnak a hétvége miatt, és te jobban tudsz magyarázkodni.
Elmosolyodott – Biztos akarod te ezt?
-
Igen! Persze! – Vajon mit fogak szólni, ha odaállítok
egy tök más fiúval?
Belement, és együtt vártuk őket.
Megérkeztek apa hatalmas terepjárójával, amibe szerintem tízen is elfértünk
volna. Igen, az első csodálkozás megvolt, de nem volt ellenükre. Úton az étterembe apa Harryt faggatta, és
kissé meglepődött, mikor közölte hogy nemzetközi szupersztár. Eközben anya
engem nyaggatott a hátsó ülésen, de minden kérdésére ugyanaz volt a válasz:
csak barátok vagyunk. A kínosan hosszú
beszélgetés után végre megérkeztünk a Royal Stones-ba, ahol már asztal is volt
foglalva.
Harry is meglepődött, hiszen eddig azt
hitte hogy normális életet élek, de ez összerombolta a hitét.
-
Azt hittem tök átlagos vagy, bár amiket mondtál, az
alapján sejthettem volna… - súgta a fülembe, miközben anyuék leadták a
rendelést.
-
Hozzád képest az vagyok… a többi emberhez képest egy
kicsit sem. Hidd el, az egész életem olyan volt mint egy hercegnőnek – valltam
be neki.
-
Tudod sejtettem hogy van benned valami különleges, de
ez…
-
Mi az az ez? – kíváncsiskodtam, ami leginkább
flörtölésre hasonlított.
-
Véredben van az etikett! – mutatott a kezemre, ami
éppen a szalvétát helyezte a térdemre.
-
Bocsánat hogy zavarok, - szólt ránk anya – de igazán
elmesélhetnéd nekünk mi volt ez a hétvégi kalamajka!
-
Hát az úgy volt hogy… - kezdtem
-
Velem volt. – tett vallomást Harry. – segített nekem
egy-két dologban.
-
Valóban? Miben? – nézett rá szigorúan apa.
-
Éppen egy újabb videoklippet szerveztünk, és ő lesz
benne a női főszereplő… - most rám nézett – Jut eszembe, a srácoknak bejött az
ötlet, már van is egy témánk.
-
És mi lenne az?
- szegezte Harrynek a kérdést anya.
-
Szerintem… szerintünk Hopenak különleges élete van, és
ez fog benne szerepet játszani. Igazán érdekes lehet egy napja, és ezt szeretnénk
megjeleníteni. Beleegyezésüket adják? – szólt hozzájuk illemtudóan Harry.
Komolyan, ez az úriember része lemaradt az ismeretségünkből. Ha örökre ilyen
marad, én akkor is a röhögős példányra fogok emlékezni.
Összenéztek. – végül is… sosem árt a tapasztalat.
– válaszolta apa.
-
Majd készítünk valami szép ruhát hozzá! – zsongott be
anya.
-
Anya! – nem igaz! Csak ez jut eszébe?
-
Persze ha nem baj… - nézett Harryre.
Felemelte a kezét, és úgy válaszolt –
nyugodtan. – közbe rámsandított.
-
Hope – nézett rám apu. – Hogy tetszik London?
-
Ó… ez fantasztikus! Bár már láttam, de ez akkor is
hihetetlen! Imádom! – zsongtam be.
-
És Harry fiam, te itt laksz? – most hozzá szólt.
-
Igen, az északi negyedben.
Anyuék összenéztek, és mosolyogtak.
-
Mi az? – kérdeztem.
-
Ó, semmi kicsim. Jut eszembe, mi van Jeannal? – anya,
ezt itt és most nem kellett volna! – Kibékültetek már? – és folytatta…
Harry kissé lehajtotta a fejét.
-
Öhmm… ma reggel kibékültem vele.
Na most volt aza pont, amikor mindenkit teljes mértékben
összezavartam. Anyuéknak fogalmuk nem volt, hogy mit keres itt Harry, ha újra
Jeannal vagyok, Harry pedig majdnem félrenyelte az a korty vörösbort, amit apu
töltött neki. Nagyon szégyelltem magam. Ez így nem megy… nem akarom kihasználni
Harryt, de szükségem van rá.
A beszélgetés teljesen elkanyarodott a sulira, Harry esetében
a zenére. Az este végére már teljesen feloldódtunk, és úgy éreztem anyuék
kedvelik Harryt. A vacsora utn vissza vittek minket az iskolái, ahonnan addig
nem voltak hajlandóak elindulni, míg Harry el nem megy. Odakísértem a kocsijához.
- Szóval… szia. – köszöntem el.
- Nem hiszem el hogy ezek után megbocsátottál neki… Jusson
már eszedbe mit tett!
- Harry, ugyanolyan vagy te is! Ha nincsenek ott a srácok,
akkor nem tudom mit csinálsz velem, de nem is érdekel.
- Mondtam hogy inkább rám is haragudj, de ne… - itt megállt,
mert az arcába toltam a rólunk letöltött képet. – N…ez én voltam? Tényleg
sajnálom, de… - most egy újat mutattam neki. Ezen a parkban sétálgatva
mosolyogtunk. – Ez… mi? Mit akarsz ezekkel?
- Magam sem tudom… jó éjt, és ne törd a fejed! – nyomtam egy
puszit az arcára, és visszarohantam anyuékhoz.
- Nem gondolod, hogy túl közel engedted magadhoz ezt a fiút? –
kért számon apa. – Jean..
- Hagyjuk már Jeant! Semmivel nem jobb nekem mint Harry, de vele ni nincs semmi.
- Ha láttad volna hogy néztétek egymást az étterembe… - fűzte
hozzá anya.
- Jaj, hagyjatok már békén, semmi komoly!!!
Így búcsúztunk el, és indultak egy hotelbe. Megemlítették
hogy holnap hazamennek, de eljönnek a táncbebutatómra.
ahjj.. annyira jó lett.:D várom már a folytatást és teljesen igazat adok Harry-nek hagyja már Hope békén Jean, :D és inkább vele legyen.:D remek rész.:)♥
VálaszTörlésPusszi ; Adri
Wow! Nagyon jó lett! Harry<3333333
VálaszTörlésAlig várom a folytatást!
xoxo
nagyon ügyes vagy nagyon jól sikerült ez a rész is ahogyan a többi..:)
VálaszTörlésimádomimádomimádomimádomimádom!
VálaszTörlésés te is NAGYON tehetséges vagy!:)
(én még egy iskolai fogalmazást se tudok megírni...)
nagyon jóóó *-* :))
VálaszTörlésNagyon jóó . Imádom :D ;)♥
VálaszTörlésNagyon nagyon jó.*-* imádom. <3 Nagyon ügyes vagy csak így tovább. Kiváncsi vagyok a folytatásra. <3
VálaszTörlésIMÁDOM NAGYON NAGYON várom a folytatást így tovább imádom olvasni ezt várom egész héten....:DDDD szóval amint kész vagy jövök és olvasok ;) ♥ ♥
VálaszTörlésUtálom Jeant!!!:)) UUTÁLOM!! Fúúj.:@
VálaszTörlésHarry<3♥♥
Mikor jönnek már össze Harryvel..olyan szép páros lenne.:DD
várjuk a folytatást nagyon ügyesen írsz ;) az a vicces hogy órán olvastam ezt mert bármit lehetett csinálni így én olvastam a tanárnő látta és kérdezte mi az és érdeklődött és végig olvasta xDDDD az egészet azon az egy órán és neki is nagyon tetszett .......xDD úő is szereti a fiúkat :DDD <3 <3 <3
VálaszTörlésSzia Allie!
VálaszTörlésNagyon IMÁDOM a történeted nagyon jól írsz!!:DD nekem is van egy blogom ha érdekel nézd meg: http://www.onedreamoneloveforever.blogspot.com/
csak így tovább nagyon jó a sztori!! én is imádom a One Directiont!!<3