I.kötet ~ 8.fejezet

 Hali! Meghozam a nyolcadikat, remélem tetszik! :) Ja és megcsináltam Hope twitterét, akit érdekel kövesse. Utóirat: elértük a 2000-et!

-   Liam? – ijedeztem – Mi történt? Harryvel van valami?

-   Hát… Igen. – nyögte – beszélned kéne vele.

-   Mi? Miért? Baj van?

-   Niall most indult el érted, öltözz fel valami… divatosba. – kerülte ki a választ.

-   Minek? Várj… Hééé! – már késő volt, lerakta.

Anna már aludt, így sötétben kezdtem el kutakodni a szekrényben. Nem sokat láttam, így telefonnal világítottam, ami kijelezte a tizenegy óra huszonhárom percet. Találtam egy fehér csőnadrágot, és egy fekete triplafodros, ujjatlan topot. Felkaptam mellé egy magassarkút, és nekiálltam gyorsan sminkelni: világosbarna szemem feketével hztam ki alul és felül s csillogó szájfényt kentem magamra. Hullámos hajamat nyílegyenesre vasaltam.

Negyed egyig készültem, de ha már semmit nem mondanak, tudnak rám várni. Kiosontam a kollégiumból, és megpillantottam a sarkon parkoló fehér porschét. Tudtam hogy Niallé… odakajtattam, és bemásztam az anyósülésre.

-   Niall! Megzakkantatok? Mit akartok velem? – kértem számon.

-   Harry kissé… kiborult. – felelte aggodalmasan. – ha hazaérünk mindent elmesélünk a srácokkal.

-   Ekkora gáz van?

-   Hú, ha azt tudnád…

Elindultunk. London esti fényei csodálatosak voltak, de nem vagyok benne biztos, hogy éppen Niallal nézném. Pontosan kivel is? Jó kérdés! Olyan gyorsan hajtott, hogy már majd kiugrott a szívem. Basszus! Mi lehet? Fél óra aggodalmaskodás után landoltunk a hatalmas villa előtt. Niall bevezetett.

Ahogy beléptem kissé sokalltam a létszámot. Velem szemben ült három fiú és három lány,  mellettem pedig a szőke.

-   Hope! – ugrottak fel mikor megláttak. – Liam magával rántott és a három lány elé állított. – Lányok, Ő Hope DeLucie. Hope, ő itt Eleanor – mutatott a kanapé bal szélére, egy gyönyörű barnahajú, barna szemű szupermodellre.

-   Szia! – nyújtott kezet. – Eleanor, de szólíts Elnek. – mosolygott.

-   Ő Lizbeth! – folytatta Liam s mutatott a középső lányra. Felállt, és kezet nyújtott ő is.

-   Lizbeth vagyok, örülök! – mutatkozott be az alacsony barna hajú, fűzöld szemű lány.

-   És ő… Danielle. – Mutatott a jobb szélen ülő szépségre.

-   Szia – üdvözölt ő is.

-   Sziasztok! – magamat hasonlítani a három gyönyörű lányhoz… meg sem próbáltam inkább. – És… miért is vagyok itt? – érdeklődtem.

-   Hú… hát ülj le! – szólt rám Louis.

Szót fogadtam. Levágódtam egy bőrkanapéra és feszülten figyeltem. Zayn mondott valamit a három lánynak, mire kimentek a nappaliból. Ennyire… személyes?

-   Szóval… - kezdte Louis – Harry kissé ki van bukva.

-   Miért, miattam? – hitetlenkedtem.

-   Hát… kissé azért összetettebb – közölte Liam. Elvörösödtem. Eléggé naiv lenne azt állítani, hogy miattam bukik ki valaki… Belegondolva végül is mostanában egyre gyakrabb. Milyen hatással vagyok már az emberekre? Csak tönkretenni tudom őket?? – Szóval Harryre most nagyon rászállt a média. Nem nagyon bírja a hírnevet. Kikészítik teljesen, mindenhova utána mentek és letámadták. Ráadásul előtte volt az ügye Caroliennal.

-   Mi? Milyen ügy? És hogy jövök ide. – Ki az a Caroline??

-   Hát Caroline az x-faktor egyik műsorvezetője, aki kisé közelebb került Harryhez. – belegondoltam. Műsorvezető?? – Hány éves? .

Köhögések és fejforgatások után Zayn kibökte hogy harminckettő.

-   Mi??? Harry… - szóhoz sem jutottam – normális?

-   Hope, majd a féltékenységnek is eljön az ideje, de most figyelj! – parancsolt rám Louis. Nem láttam még ilyen komolynak.

-   Nem vagyok féltékeny csak…mindegy, de áruljátok már el, hogy minek ráncigáltatok ide éjfélkor!

-   Rendben – folytatta Liam. – Szóval Harry az utóbbi időben kezelhetetlen. – ránézett az ajtóra, amin a lányok távoztak – Daniellel is megromlott a kapcsolatom egyik rosszul sikerült kirohanása miatt. Múlthéten már darabokban volt a csapat, mikor jöttél te…

-   Én?? Mi közöm Harry érzelem kirohanásaihoz? Teljesen kiegyensúlyozottnak tűnt.

-   Mert veled volt! – világosított fel Zayn. Most kezdtem csak el gondolkozni…

-   Csütörtökön éppen vettük fel a My Heart akusztikus verzióját, eljutottunk a „te vagy az életem” refrénjéhez, mikor közölte hogy neki nincs normális élete, és kiviharzott a stúdióból. – mesélte Niall.

-   És… Mi lesz a turnéval? – buta kérdés…

-   Éppen ez az… Ránk nem hallgat, és a családjára sem. Mindig azzal a kifogással jön nekik, hogy nem értik min megy keresztül. Te talán hatnál rá, mivel három teljes napig nyugodtabb volt, és az egyik éjszakát végig is aludta. – magyarázta Lou.

-   Té...tényleg ekkora hatással voltam rá? Mivel?

-   Hope, a lányokat kiküldtük, és mi sem terjesztjük senkinek, mivel igazán tudjuk milyen ha valakiről pletykák keringenek, de elmondanád mi a fenét műveltél vele? - vállalta be a kérdést Liam.

-   Hát igazából semmi olyat csak… beszélgettem vele. Nem említette, hogy valami baj lenne, ezért nem is tudtam segíteni neki.

-   Miért nem találkoztatok már? Szerda délután hazarontott, és nem szólt senkihez.  

-   Megbántottam… - végre sikerült kapcsolnom. Igen ez hiba volt. – Nem tudtam…

-   Semmi baj – nyugtatott meg Liam látva gyülekező könnyeimet. – segítesz nekünk?

-   Természetesen! Beszélek vele, és bocsánatot kérek… hol van? – egymásra néztek.

-   Hát… ezért hívtunk éppen éjszaka. – felelte Louis.

-   Hol van Harry? – ismételtem lassan, hangsúlyozva.

-   Bulizni… valahol.

-   Mi? Komolyan?

-   Önpusztításba kezdett – közölte Zayn az eddig eldaráltakat egy mondatban. – Indulhatunk?

-   Érte megyünk? – csodálkoztam.

-   Igen.

Egy gyors megbeszélés után eldöntöttük, hogy limuzinnal, együnk el Harryért, mert elférünk benne nyolcan. Először nem tudtam minek jön mindenki, de felvilágosítottak, hogy nem kéne Harryt lefotózni jelenlegi állapotában. Féltem ettől az állapottól.

Odaértünk egy hatalmas épület elé a külvárosban, amiből hangos zene áradt. A három lány kint maradt, mi pedig elindultunk befelé. Úgy néztünk ki, mint valami kémosztag: Én álltam középen, a fiúk pedig két oldalamon helyezkedtek el. Már körülbelül hajnali három volt, és hulla fáradt voltam. Tudtam, hogy meg kell tennem. Beléptünk az épületbe, persze hátul és lefizetve a biztonsági őröket. Elöl lehetetlen lett volna bejutni, mert újságírókkal volt tele az egész utca, akik csak arra vártak, hogy Harry kilépjen önkívületi állapotában. Szétszéledtünk és elkezdtük keresni. Nem tetszett hogy tök egyedül bolyongok egy részegekkel, és drogosokkal teli épületben. Nagyon idegesített, hogy mindenki végignézett rajtam, és utánam szólt. Egyszer mér el is kaptak, és rángattak volna ki, de Zayn utánam kapott, és elrántott. Ettől kezdve nem mentem egyedül, hanem valamelyik fiú állt őrt nekem.

Hosszas bolyongás után a bódult szagban és füstben megpillantottam egy ismerős arcot. Megtaláltam.  Éppen egy szőke hajú lánnyal táncolt. Keze a lány csípőjén volt, fejét a lány nyakába hajtotta. Na persze! Azonnal odarohantam, és rángatni kezdtem. A csajszi nem igazán örült ennek, de amint Harry valamilyen szinten felfogta hogy ki vagyok azonnal elengedte. Közel jött hozzám s rám nézett. A leheletén tömény alkohol szagát éreztem.

-   Mit csinálsz erre? – nyögdécselt.

-   Érted jöttem. Megyünk haza! – karon ragadtam és húzni kezdtem.

-   Nem megyek én sehova! – húzta meg a karját, hogy majdnem elestem,d elkapott…megint. – Miért hagytál ott?

-   Sajnálom… - suttogtam. – gyere haza és maradok. – próbálkoztam.  Nem hiszem hogy itt és most tisztában lett volna azzal, hogy három hét és elmegyek.

-   De hát három hét és elmész! – ez…ijesztő.

-   Maradok! – bíztattam. – csak gyere!

-   Bizonyítsd be! – ok, mégis mivel bizonyítsak egy részeg popsztárnak?

Amint ezt kimondta felém hajolt, és megcsókolt. Ne!!! Olyan hevesen csinálta, hogy beleszédültem. Próbáltam eltolni, mivel ennek nem itt és nem most kell bekövetkeznie, hanem… semmikor! Megmarkoltam a haját, és hátrahúztam, de valahogy nem használt. Nem tudom meddig tartott, de hátulról megragadta a derekam egy kar, és erősen hátrahúzott. Niall volt az. Felpillantottam, és Harryt Louis Zayn és Liam tartotta.

-   Megyünk – jelentette ki Louis.

Elindultunk a főbejárat felé, mert itt rövidebb volt az út, és ez jól jött mert Harry kapálózott. Eleanor, Lizbeth és Danielle a bejáratnál vártak minket, és nyolcan szorosan körbefogtuk Harryt. Én álltam legelöl, hiszen engem senki nem ismert, így tudtam fedezni a többieket. Harry már nem igazán állt a lábán, segítettünk neki beszállni a limóba, de elég nehézkesen ment több száz kamerával a képünkben. A sofőr elindult.

Ez hihetetlen! Pont olyan volt, mint ő! Harry ugyanolyan erőszakos, mint Jean. Eddig azt hittem, hogy tényleg fontosak neki az emberi érzések, de így… semmi értelme nem lenne vele, és ezt most bizonyította be. És még ő puffogott, hogy megbocsájtok Jeannak! Hát zek után meg is fogok!

Oldalt ültem, és mellém ültették ezt a kretént. Eljutott abba a fázisba, hogy már ülni sem nagyon tudott, így feje a vállamon pihent. Egyedül azt nem tudtam miért nem lököm le a francba! A sofőr lassan hajtott, így olyan öt órára értünk oda. A fiúk felsegítették a göndört a szobájába, és ruhástól belökték a zuhany alá. Ellenállni már nem tudott, így megmosakodott. Én addig kerestem magamnak egy pólót, és átvettem. Miért olyan jó pasi pólóba lenni? Megvan az új mániám. Mivel egy szál pólóban és bugyiban voltam, magamra tekertem egy plédet. Harry – inmár tisztán – kivánszorgott a szobájába, de hiába, mivel visszaküldtem fogat mosni. A szoba másik végéből éreztem az alkoholt. Ma este nem beszélek vele, majd holnap. A többiek már elmentek „aludni”, így én is így tettem. Nem érdekelt mit kezd magával Harry, én lefeküdtem egy Harry szobájában lévő kihúzott kanapéra.