I.kötet ~ 9.fejezet

Sziasztok! Hoztam az újat! Gratula nektek, 9 nap alatt elértük a 2500 megtekintést. Imádlak titeket!

A nap a szemembe sütött úgy ébredtem. Kinyitottam a szemem, és velem szemben körülbelül két centire ott volt Harry.

- Ááá! – pattantam ki. – Harry!

Lassan nyitni kezdte a szemét, és megpillantott engem az ágy mellett egy szál bugyiban és pólóban. – Whoop – Mi a fene történt? – csodálkozott.

-   Mit keresel itt? – háborogtam.

-   Én? Tudtommal én lakok itt? Várj… tényleg mit csinálsz itt?

-   Gyorsan felkaptam a nacimat, és szembe álltam vele. – Várj meg itt!  - mutattam rá, majd rohantam le. Lent megpillantottam Louist és Zayn-t, akik úgy néztek rám, mint egy ufóra.

-   Hát ti? – csodálkozott Louis. – már ott tartatok hogy egy ágyban alszatok?

-   Mi? Nem! Lefeküdtem, és reggel… ott találtam.  – elmosolyodtak.  – de ugye… nem volt semmi furcsa…hang – félte meg kérdezni.

-   Nyugodj meg, csak Harry horkolását hallottuk – nyugtatott meg Zayn – nem tudom, hogy tudtál aludni…

-   Tényleg… mennyi az idő? – jutott eszembe.

-   Fél kettő lesz… - válaszolt Louis.

-   Mi? Már? Uram isten! Öhmm… van itthon kávé? – kapkodtam.

-   Van, a konyhában főztünk csak Harrynek egy marhaerőset. – rötyögött Zayn.

-   Rendben… viszek fel neki, beszélek a buksijával, aztán hazavisz valaki?

-   Persze.

Azzal elindultam a konyha felé, amit már ismertem, és elkészítettem a kávét. Magamnak is csináltam mert olyan hulla voltam, hogy beszélni alig bírtam járni. Feltotyagoltam a Harryhez, aki a fürdőben csinált valamit. Beléptem, és megláttam hogy indulásra készen áll.

-   Hová mész? – kértem számon.

-   El innen! Valahova… lenyugodni.

-   Nem! Nem azért mászkáltam utánad egész éjszaka, hogy ne sikerüljön beszélnünk! Most pedig ülj le!

Bár vonakodva, de szót fogadott. – Nagyon kivan a fejem!

-   Hozam kávét, idd meg, kissé kijózanít! – parancsoltam rá. Nem nagyon akarta, de ezt is sikerült ráerőszakolnom.

-   Miért vagy itt? Miről akarsz beszélni?

-   Mondjuk rólad… a srácok mondták hogy kivagy mostanában… Mi a baj? Miért csináltad, tegnap azt amit? – leültem mellé.

-   Mit csináltam? Mit rontottam el megint? – dühöngött.

-   Hát… tejesen be voltál állva. Miért? Ennyire eleged van? Gondolj már arra mi adatott neked!

-   Igen? Gondoljak rá? Tudod mi? Semmi. Tönkreteszik az életem!

-   Nem ők, hanem te magad! Vedd már észre!

-   Most idejöttél kiosztani az életemről?  Egyáltalán nem ismersz! Mit keresel itt egyáltalán?

-   Miattad vagyok itt te hülye! Nem tűnt fel, hogy bírom a fejed? – kár volt… - ne értsd félre…

-   Nem úgy tűnt szerdán, mikor otthagytál a park kellős közepén, hogy megbocsáss az erőszakos barátodnak, aki csak miattad elutazik ide – a végét olyan nyálasan mondta, hogy felfordult a gyomrom.

Elegem lett. – Tudod mit? Ennek semmi értelme! Emlékszel egyáltalán hogy mit csináltál tegnap? -  nagyon homály képet vágott. Könnyezni kezdtem – nem ilyennek ismertelek meg! – hagytam neki egy kis reagálási időt, de sajna nem jött a reakció. – akkor megyek! Nekem már teljesen mindegy mit csinálsz magaddal. Nem tudom, miért gondolták a fiúk hogy rám fogsz hallgatni, de sajna nagyot tévedtek! Szerinted nélküled nincs elég bajom? Nem hiányzik egy pszihés popsztár a nyakamra. Elhúztam! – fogtam a felsőm, és indultam a szoba ajtaja felé.

-   Várj! – kiáltott utánam. Visszanéztem. – Rajtad van a pólóm… - komolyan?.  Ezért?

-   Rendben… leveszem – merészkedtem - elkezdtem felhúzni a pólót, de nem gondoltam komolyan.

Annyi szerencsém volt, hogy ő sem. – Várj! Maradhat! Figyelj… - sóhajtott – sajnálom.

-   Én is… nem kellett volna lerázni. Beszélsz velem őszintén.

Újabb sóhaj – gyere. Mire vagy kíváncsi?

-   Miért vagy így magad alatt?

-   Hát… összetett. – a fiúk is ezt mondták. – mostanában nagyon rám kíváncsi mindenki, ami elég idegesítő.  Egyszer volt egy kisebb botrány, amiből tinédzserforradalmat csináltak.

-   Mit csináltál fiam?

-   Igazából csak annyi volt, mint tegnap… legalábbis amennyire emlékszem, mivel te teljesen kilógsz a képből. - Na az jó… bárcsak én is ilyen könnyen elfelejteném! Ne aggódj Harry, nem hagyom hogy ez így maradjon! – tényleg, mi is volt tegnap?

-   Majd! Most mesélj nekem Carolineról – szegeztem rá.

-   Hát… az x-faktorban találkoztunk, és… na… hát… érted.

-   Nem, nem értem, és nem is fogom megérteni.

-   Na igen… én sem fogom megérteni miért mész vissza olyasvalakihez, aki majdnem megerőszakolt! – támadott le!

-   Igen? Tudod mit csináltál tegnap? Lesmároltál a klubb kellős közepén, és a négy fiú kapart le rólam! Ő az erőszakos? Bár én ne emlékeznék semmire! Na és az hogy hogy kerültél mellém éjszaka, az kész rejtély!

Bűnbánó képet vágott. – Tényleg? – nézett a szemembe. – Ne haragudj, esküszöm nem akartam! – esedezett. – soha többé nem csinálom… ha csak nem akarod. – na jó, ebbe ne menjünk bele. – Veled kissé felszabadultam. Tudod olyan jó volt egy olyan emberrel beszélgetni, akit nem a botrányaid érdekelnek, és nem tudja ki vagy. Olyan volt, mintha hétköznapi lennék… ami már két éve lehetetlen.

-   Nem lehetetlen, ha valaki normálisnak kezel.

-   Igen, és te pont ilyen vagy! Ezért szabadultam fel. Gondolom ezek után már lehetetlen.

Sóhajtottam – nem, mert én is jól éreztem veled magam, és ha Jeannak megbocsájtok, akkor igazságtalan lenne rád haragudni…

-   Hát inkább haragudnál rám is… - motyogta.

-   Mindegy… akkor majd… öhm tartjuk a lapcsolatot? – kockáztattam meg.

-   Miután haza mentél? Hogyne! Ha megyünk koncertezni jegyet is küldök! – mosolygott. Akkor azt meg sem  kérdezem mi lesz mé itt vagyok.

-   Ez az a Harry, akit megismertem! – mosolyogtam vele. – De most mennem kell…

-   Hova? Légy szíves maradj, mert ekkora fejfájásban nem használ a legerősebb fejfájás csillapító sem.

-   És én igen?

-   Nagyon úgy tűnik…

Körülbelül fél óráig győzködött hogy maradjak még. Hát sikerült neki. Elmesélte hogy Danielle Liam barátnője volt, és lesz, mivel kibékültek tegnap este. Azt is említette, hogy miatta veszekedtek, bár pontos okot nem mondott. Lizbeth kilétét nem volt nehéz kitalálni, ami Zayn „lelki társát” jelentette, mivel már tudtam hogy Eleanor Louis barátnője. Megint rengeteget beszélgettünk. Délután háromra már józan volt.

Nekiálltunk muffint sütni. Hát amit mi összeszerencsétlenkedtünk, az kész kabaré volt. Ami a legviccesebb, hogy még finom is lett a tripla-csokis muffincsoda. A tegnap esti nagy rohanásban a koliban maradt a telefonom, így senki nem tudott elérni. Nem is bántam, mert Harry a régi volt, és a srácok nem tudták mivel hálálkodjanak, hogy kicsit magához térítettem. Tényleg én lettem volna?

Később kimentünk a medencéhez. Ott voltak a lányok, és nem tudom ki, e valaki adott nekem egy hófehér pántatlan bikinit. Kilencszer, mondom kilencszer vágtak be a vízbe. Zayn megmutatta szakácstudományát a kerti grillen, és kellemesen csalódtam. Az ínyenc grillcsirke falatok nagyon jól estek, főleg hogy rendes kaját nem ettem tegnap óta. Nagyon jól elvoltunk, mondhatni belekerültem a bandába. Beszélgettem a lányokkal, akik szintén csupa vizek voltak, és elmesélték hogy hogy kerültek közel a srácokhoz. Amikor Danmielle megkérdezte mióta vagyok Harryvel – amit Harry százszázalékosan hallott – nem tudtam felelni. Nem is esett le nekik… ennyire egy párnak tűnünk? Mondjuk a tegnap este után? Hát… Mindegy.

Egyedül Niallt sajnáltam, mert neki nem volt ott a párja. Nem! Nekem sem, és Harrynek sem… Mi van már?? Bediliztem? Nem… ez más, de véget kell neki vetni, és nem fog sikerülni ha folyton Harryvel vagyok. Érte megteszem, max szenvedek majd, de ő jobban lesz.

A fiúk megbeszélték, hogy újraveszik a My Heart-ot, és jövő héten elkezdenek klippet forgatni. A klippet Brighhtonban fogják forgatni a Brighton Pier-en. Idilli környezet lesz majd nekik. Mondjuk kicsit csodálkoztam, mikor közölték, hogy fogalmuk sincs miről fog szólni a klipp.

*

Megint este tíz előtt keveredtem a kollégiumba, ahol már lázasan kerestek, és már anyuéknak is szóltak. Nem sikerült kimagyarázni semmit egyedül, de segítsgéemre volt Harry, aki visszahozott. Az volt a kifogása, hogy megbeszélés volt velem reggelől, a klippről, amiben szerepelni fogok. Én??? Köszi Harry, jó kifogás. Még ez sem igazán jött be, de kitalálta hogy itt fogják forgatni a St. Cloudban. Na tesék… Brighton ugrott nekik miattam…

Itt is magyarázkodtunk jó egy óráig, és aztán még felhívtam anyuékat, akik már jegyet vettek a kompra, hogy utánam jönnek. Hiába találta meg, kitalálták hogy akkor is eljönnek. Anya ujjongott, mert valami ruhákat is magyarázott.  Elmagyarázta, hogy holnap estére itt lesznek, és szeretnének kikérni a suliból valami „családi programra”.

Persze, hogy Lilly és Maya is ott voltak, és játszották a tanároknak a nagy barátnőt, de mikor láttak Harryvel, teljesen kiakadtak. Odajöttek hozzám és elkezdtek osztani. Volt ott minden: nem érdemlem meg Jeant, ribanc vagyok, kihasználom „szegény” Harryt, azt hiszem minden az enyém stb… .  Mikor Harry megunta, elém állt, és elkezdett kiabálni.

-   Basszus! Akadjatok már le róla! Barátok vagyunk, semmi több, mert tudom jól hogy elmegy! – eléggé félreérthető megjegyzés volt. Mikor Harry elküldte őket a francba, indultam a szobámba.

Anna ott várt, és a nyakamba ugrott, mikor meglátott. Teljesen ki volt bukva, mert azt hitte elraboltak.  Még volt annyi energiám, hogy elmeséljek neki mindent. Úgy ült, mint egy kisgyerek, aki mesét hallgat. Nagyon érdekelte. Amint befejeztem, az volt az első szava, hogy miért nem vittem magammal…