I.kötet ~ 5.fejezet

-   Ana… rajtam volt a láncom, mikor megjöttem? – kérdeztem ijedten.

-   Nem, nem, láttam rajtad, miért eltűnt? – kérdezte.

-   Ott hagytam… - nyögtem ki.

-   Auhh… és mit akrsz csinálni? – kérdezősködött.

-   Hát… el kéne menni érte… segítesz?

-   Hope – emelte fel a hangját – mit akarsz csinálni? Betörsz egy banda házába?

-   Nem… de biztos megértik… - bíztattam.

-   Hogyne, azok után amit tegnap mondtál?

Feleltem volna, de Lilly lépett be az ajtón.

-   Hope! Hol a fenében voltál? Nem vetted fel a mobilod, aggódtunk. – Tunk? Na mivan már?

-   Kivel aggódtál? – szóltam fel – semmi okod nem volt rá.

-   Maya és Jean is aggódott.  –nyugtatott.

Felhúztam a szemöldököm – Mi? Méghogy… Jean agódott? Hülye vagy? Tegnap szakított velem! – csattogtam – miért aggódott volna? Szerinte éppen megcsaltam…

-   Ne ment el Lynnel… - jelentette ki.

Megdöbbentem. – hogy… hogy micsoda? Nem versz át! Lilly, nem érdekel hogy a bátyád, de ha ez hatással van a barátságunkra akkor…

-   Engem húszszor keresett, hogy jól vagy-e. mind a húszszor azt feleltem hogy nem tudom.

-   Engem nem hívott szóval… - kezdtem.

-   Nézd meg a mobilod! – mondta unottan.

Basszus! Huszonhárom nem fogadott… hat anyától, a többi Jeantól. Anya! Jézusom, mióta megjöttem nem is hívtam. Gyors kiviharoztam, és felhívtam anyut. Körülbelül tizenöt percig magyarázkodtam, mire megértette, hogy semmi bajom. Az első órám földrajz volt, ami az első emeleten volt tartva. A lában még mindig fájt, és felfelé lépcsőzni nem tudtam, csak szerencsétlenkedtem. Hú… hogy is lesz ez a délutáni tánc?

Ahogy beléptem a terembe Adamet pillantottam meg.

-   Mizujs csajszi, miért vágsz ilyen savanyú képet? – mosolygott.

-   Hú… ha te azt tudnád. – forgattam a szemem. – Adam, az északi külvárosba járnak buszok?

Elnevette magát – Nem! Ennyire érdekel az északi negyed? – kérdezte. – ott laknak a gazdagok.

-   Igen, tudom…

-   Várj… minek akarsz te arra menni? – érdeklődött.

-   Elhagytam a nyakláncom…

-   No para, van egy taxis ismerősöm, aki tud neked szerezni egy audit. Amúgy mikor jártál te ott? – nyugtatott.

Szerintem ezt a kérdést felesleges lett volna megválaszolni. - Minek audi? Nekem egy normál taxi is megteszi. – szögeztem le.

-   Ahamm… de azt nem engedik be oda… szerinted gazdagokhoz, és híres emberekhez – ezt a szót nagyon meghúzta – beengednek egy mezei taxit?

-   Nem… akkor tudsz segíteni?

-   Persze! Beszélek a csávóval, és majd jelzek ebédnél. – itt beérkezett a földrajztanár.

*

Anával és magyar barátaival ebédeltem, mert nem akkora lelki nyugalmam, hogy végigljek egy ebédet Lillyvel, és Mayával, akik folyamatosan faggatnának. Már majdnem befejeztem, mikor Adam trappolt oda hozzánk.

-   Ötre egy fekete Audi lesz a suli főbejárata előtt. – súgta meg nekem.

-   Ok, mennyivel jövök? – kérdeztem.

-   Ááá – vörösödött el – ingyen is megcsinálják. – Ne! Nenenene, ez a nézés nagyon nem tetszett nekem.

-   Mi a csel? – faggatóztam.

-   Hát arra gondoltam… - kezdte.

Nem! Nem megyek bele semmi ilyesmibe. Nyomtam egy gyors puszit az arcára. – Letudva! – éppen rosszkor csináltam, mert egyik nevelő elég gorombán nézett ránk.

Elmondtam Anának mit fogok csinálni, de egyik percben kiröhögött, másikban pedig aggódott, így úgy döntöttem elráncigálom magammal.  Nem nagyon örült neki, de dúlt benne a kíváncsiság.

*

-   Ana!  - kezdem öt előtt tíz perccel. – Vedd fel ezt! – Nyújtottam oda neki egy magassarkút, és félvállas térdig érő korallkék ruhát. – Ezt is! – napszemüveg is járt hozzá.

-   Minek ez az Angelina Jolie maskara – gúnyolódott.

-   Ha már a sztárnegyedben vagyunk, nézzünk is ki úgy! – pörögtem, majd felöltöttem saját szerelésem, ami egy hasonló szabású fekete ruhát és magassarkút takart. A hajam kiengedtem, és egy csattal feltűztem már majdnem vállig érő oldalfrufrumat. 

*

Az Audi pont ott volt, ahol Adam írta le. Kissé feltűnően, de bemásztunk a hátsó ülésre. A sofőr kérdések nélkül elindult velünk. Ana kissé ideges volt, de próbáltam nyugtatgatni. A dugó miatt több mint egy órás kocsikázás után megérkeztünk.

-   Állj! – ordítottam a sofőrnek. Még volt egy kisebb utca, de nem fogom leleplezni a házukat.

Anával kiszálltunk, és vezettem. Lassan odaértünk a hatalmas kovácsoltvas kerítés elé. Ez egyik biztonsági őr éppen a kert végébe sétált, míg a másik belépett a házba.

-   Ana, várj meg itt, mindjárt jövök! – suttogtam.

-   Mi? Mi a fenét csináljak itt? – háborodott fel.

-   Nemtudom, ülj le egy padra, vagy nézd a gyönyörű házakat, foglald le magad!

Meg nem várva válaszát elkezdtem feszegetni a vaskerítést. Nem nyílt ki. Peckhemre a biztonsági őr éppen kijött a házból, a másik pedig visszasétált előre. Elkezdtem másik irányból megközelíteni a házat. A kert hátuljában volt egy ajtó, amit szinte senki nem vett észre. Időmet kihasználva odarohantam, és átmásztam rajta. A riasztó beindult. Megláttam egy ajtót, de még az is elég messze volt tőlem. Elkezdtem rohanni arra.

Annyi szerencsém azért volt, hogy az a bizonyos ajtó nem volt kulcsra zárva. Beléptem, és egy hatalmas konyhában találtam magam.  Basszus! Valaki erre jön.

- Ahamm, ebben a hónapban fogjuk forgatni a My Heart videoklippjét. – lépett be Harry telefonnal a kezében, ez szál rövidnadrágban. – Wohhw! – kiáltott egyet, majd a kezéből kiesett a telefon, ami a padlón landolt, majd elsötétedett.

- Jézusom! – fordultam el, és takartam el a szemem.

- Mi a bajod nem láttál még férfi felsőtestet? – kérdezte gúnyosan.

Igazság szerint csak strandon láttam, mert Jeannal még nem jutottunk el olyan szintre, de ezt neki nem kell tudnia. – De láttam, csak éppen a tiedre nem vagyok kíváncsi! – mordultam rá.

Kiszaladt, és egy szürke pólóban jött vissza. - Mi a fenét csinálsz itt? Hogy jutottál be? Te indítottad be a riasztót?

- Hú… a nyakláncomért jöttem, a kerítésen átmászva, és igen, én indítottam be a riasztót.

Kacagott egyet magába. - Peckhed van kislány, Liam éppen most viszi a nyakláncod a sulidba… - felelt nevetve.

-   Akkor  visszamegyek, hívd fel, hogy addig ne induljon el. – utasítottam.

-   Mivan? Most ment szét a telefonom! – vette fel a betört képernyőjű IPhone-t. – Egyébként ezért törtél be?

Furcsán néztem rá. Ezt meg hogy érti? – Ezt meg hogy érted?

-   Biztos hogy csak a nyakláncod miatt jöttél? Mert biztos vagyok benne, hogy tudtad, hogy visszafogjuk vinni… - nézett rám kérdően.

Válaszra sem méltattam… - Hol egy telefon? Fel kéne hívni Liamet! – tereltenm a témát.

-   Hahh! Hallgatás beleegyezés… vagyis jelenleg fordítva. – mondta vidáman. Ő… iigen tegnap óta valami határozottan változott.   Most én néztem rá úgy, mint egy ufóra.

-   Hol vannak a többiek. – könyörgöm, csak azt ne mondja hogy mögöttem!

-   Zayn a Hits Rádióban ad interjút, Louis Eleanorral van, Liam a sulidban, Niall pedig fent alszik. – felelte egyszerűen.

Furcsán néztem rá… Csak az ő nevét és a Liamét tudtam, hiába mutatta be őket tegnap. Fogalmam sem volt, hogy ki van azzal atz Eleanorral, ki ad interjút, és ki alszik. – Melyik a Naill?

Elmosolyodott, mint tegnapelőtt a színpadon. VÉGRE! – Ok, rád fér egy kis tájékoztatás. Én Harry Vagyok… - nevetett. – Liam aki tegnap „elrabolt” – látszólag nagyon élvezte – Niall a szőke, Zayn a barna szemű… aki nem Liam. – itt már én is szakadtam – És Louis az… az… aki… tagnap répát evett! – majdnem elestem a nevetéstől. Megvan ki az akt nem tudok jellemezni Louis! – mibe fogadunk hogy nem ismerted a számokat, amiket játszottunk… - hívott ki.

Kihúztam magam. – Höhh… nagyon tévedsz! Aminek van videója a refrént kívülről fújom…

-   Ahamm… énekeld el! – szólított fel.

-   Nem! Nincs valami jó hangom… - mentegetőztem.

-   Akkor ezt a kört én nyertem! – felelte kacéran.

Kezdtem úgy érezni, hogy nem kellene ennyire megismernem… - Hol egy használható telefon?

-   Hát kint van az othoni, de nem tudom fejből Liam számát, de… - DE??? – Niallnek fent van a mobilja.

-   Oké, hozd le légy szíves!

-   Aha, persze, ha kell menj érte! Első emelet második ajtó balra.  – mosolygott.

-   Mi a csel? – kételkedtem.

-   Semmi! Abszolút semmi! Amíg fent vagy, én csinálok Nutellás kenyeret, kérsz?

-   Kösz, de most nem.  – ez kellett még! Nem elég hogy betörök, még ki is rabolom Naillt.

Elindultam felfelé, és kerestem a szobát. Nem volt nehéz megtalálni, mivel kint volt rajta a neve. Lassan nyitni kezdtem az ajtót, ami kissé nyikorgott. Bent egy enyhén horkoló fiú aludt.  Beléptem, és keresni kezdtem a szememmel a telefont. Meg is találtam: az éjjeli szekrényen volt. oda léptem , és éppen vettem volna fel, mikor egy erős lökést éreztem, és az alvó szőkeségen landoltam, aki most ébredt fel.

-   Na… Mivan? Te mit csinálsz itt? – ébredezett.

-   Jajj, bocsánat nem akartam, ne haragudj! – esedeztem, és álltam fel.

-   Szerintem még élvezte is! – szólt oda Harry, aki a szoba ajtajának támaszkodva állt.

-   Na most… - kezdtem, majd futni kezdtem felé.

Játéknak vette. Elkezdett futni előttem, én pedig kergettem. Hangosan nevetett, és ordibált. Beszaladt egy másik fiú szobába, és felmászott az ágyra. - Hmm… ha már itt vagyok… - gondoltam. Utána mentem, és ugráltam vele az ágyon hangosan nevetve. - Mi van velem? –  Tovább futott. Becsalogatott egy hatalmas fürdőszobába, ahol egy még hatalmasabb zuhanyfülkében bújt el. Hibámra oda is követtem. Hát nem rám nyitotta a csapot?! Mind a ketten tiszta vizek lettünk. Onnan is kiszökött, és elindult a lépcső felé.

Három centire voltam a lépcsőtől, mikor megcsúsztam a Harry futása által okozott tócsában. Elkezdtem zuhanni le a lépcsőn. Már a lábam is a levegőben volt, mikor Harry megragadta a kezem, és fenékre estem. Felsegített.

-   Jól vagy?  - kérdezte aggódva. Már nem nevetett.

-   Miért nem nevetsz? – igen… ez egy elég ostoba kérdés volt.

Talpra állított, és tekintetét a szemembe fúrta. – majdnem leestél a lépcsőn, és még azt kérdezed miért nem nevetek? Viccelsz? Bajod is eshetett volna miattam!

-   De jól, vagyok! Semmi bajom nem lett! – nyugtattam.

Egy ideig néztük egymást.

-   Hope DeLucie! – ordított felém egy igen ismerős hang.

-   Ana! – teljesen elfeledkeztem róla, pedig már vagy egy órája bent vagyok, és Harryvel „játszok”. Lesiettem a lépcsőn, de Harry nem volt hajlandó elengedni a kezem, gondolom félt hogy megint megcsúszom.

Lent Annát és Liamet pillantottam meg. Ana ugyanolyan vizes volt mint én.

-   Másfél órája itt vagy! Mi tart eddig? Fél órája esik! – ordibált.

-   Hupsziii... Ne haragudj.

-   Mitől vagy ilyen vizes? Bent is esik? – Harry röhögni kezdett.

-   Ne haragudj rá, feltartottam. – mentett meg Harry.  – ráadásul rányitottam a csapot.

Ana felhúzta a szemöldökét.  – És??? Te is vele voltál a zuhanyzóban? – itt már mindenki röhögött, még Niall is, aki ekkor mászott le a lépcsőn.

-   Az nem minden! – szólalt meg Niall – arra ébredtem, hogy rajtam fekszik.

Ana kérdően rám nézett.

-   Harry rálökött! – mentegetőztem.

-   Hát persze…

-   Nem én voltam! – nevetett Harry. Nagy baj, ha nem tudok rá haragudni?

-   Összehoztad csajszi – szólalt meg először Liam – Már van közös múltad velem, Niallel, Harryvel – itt hosszan rá nézett, amitől megint mindenki nevetett – a többi tagnak meg van barátnője.

-   Az mióta akadály? Hopenak is van barátja…volt… semmi. – úgy néztem rá, mint akit, meg akarok ölni.

Harry rögtön kapcsolt. – Miatta sírtál?

- Igen… de hagyjuk. Nem  akarok róla beszélni, sem hallgatni hogy róla beszéltek.  – jelentettem ki.

Niall csinált mindenkinek Nutellás kenyeret, míg a vizes banda megszárítkozott. Ana és én is kaptam egy száraz pólót, és egy melegítőnacit, míg a fiúk bedobták szerelésünket a szárítógépbe. Kényelmes volt fiú ruhákba járni… . Ana lenyugodott, és leültünk megenni a Nutellás kenyeret. Megérkezett Zayn is.

-   Itt meg mi a fészkes fene folyik? – kérdezte.

Odahívtuk, és a nevetés által okozott könnyekkel küzdve elmeséltünk, a történetet. Meghallgattam, hogy Liam találta meg Annát a ház előtt ácsorogva csurom vizesen. Liam azt is mesélte, hogy rajongónak nézte Annát.  Kellemesen telt az este. Ahogy hallottuk Louis közeledését, a fiúk az ajtóhoz állítottak egy szál répával. Louis kinyitota az ajtót, és hangos kacagásban tört ki. Egészen fél tízig ott voltunk, míg meg nem száradt a ruhánk. Akkor is rohantunk, és tíz előtt két perccel érkeztünk meg. Zayn vitt minket haza, mivel az Audis sofőr lelépett… köszi Adam.

Most jöttem rá csak arra, hogy életemben nem éreztem még ilyen jól magam, még ha kishíján le is estem egy lépcsőn, és hogy ezek a srácok nagyon rendesek, ugyanúgy ahogyan Anna is.

@Hope_DeLucie: A lányok jogosan ájulna el a One Directiontól!

Na hali drága olvasóim!

Ez így nagyon nem lesz jó... légyszíves toborozzatok még olvasókat, hogy legyen értelme folytatni. Most pedig egy kis közvélemény,a mi hatással van mindenre.

Van a Maya nevű lány. Nem igazán tudom mi legyen vele, de két dolgon gondolkozom. Segítenétek dönteni? Remek!

1, Maya Hope mellett áll mindenben, és segít, hogy jobban megismerkedjen "valakivel", míg ő maga is közel kerül egy fiúhoz.

2, Leleplezi Hope-ot, és beköpi Jeannak, akivel majd lesznek ügyei. 

légyszíves segítsenek dönteni, különben nem tudom folytatni, legalább tíz hozzászólás kéne, hogy el tudjam dönteni. Köszönöm előre is! Puszi! 

                                                               Allie