I.kötet ~ 12.fejezet

Sziasztok! Na itt a kövi, és büszke vagyok magunkra, mert 2 hét alatt elértük az 5500 megtekintést! Imádlak titekt <3!

Harry gyorsan lepattant rólam, és álló helyzetbe húzott fel.

-   Remek! Így kellett volna a kamerák előtt is! – örvendett Gregory, miközben anya tátott szájjal bámult ránk.

-   Öööö… anya, megmagyarázom! – szakítottam meg gondolatmenetét.

-   Öhmm… csak gyakoroltunk – mentegetőzött Harry.

-   Hope, kicsim kijönnél egy percre? – fordult az ajtó felé anya.

 Harryre néztem… - persze.

-   Hope, mostmár tényleg öt perc, és felvesszük ezt a nyavalyás jelenetet! – rendezett Gregory.

Anyuval kisétáltunk a folyosóra, onnan át egy a ruhaszobába.

-   Anya én tényleg meg tu… - kezdtem

-   Nem kell, felesleges, mert a vak is látja… szereted őt.

-   Nem! Én Jeant… - Én Jeant már nem is szeretem… úr isten!

-   Nem, egyáltalán nem! Olyan vagy ezzel a fiúval, mint Jeannal sohasem. Kicsim, és nem gondolsz arra hogy mi lesz ennek a következménye? Valld be!

-   Anya, bevallom hogy nem olyan nekem mint a többi srác, de nem szeretem – Még…

-   Hope, győzködheted magad, de… amit láttam magáért beszél – már szóltam volna, de fel emelte a kezét – és ne mond hogy csak gyakoroltatok… előttem nem kell titkolóznod.

-   Én… nem tudom mit akarok.

-   Csak te döntheted el, és nyugodj meg, köztünk marad minden…

Visszamentünk a forgatási terembe. A többiek is ott voltak már, Ő is. Többen voltak. Statiszták?? Maya? Ne már…

-   Hope, hallottam javultatok… - viccelt Niall.

-   Igen, tudod a jelenlétetek zavart minket – osztottam vissza, mire Harry kacagott egyet, és pacsiztunk.

Újra vettük a csókjelenetet. Remekül ment! Olyan természetesen csináltuk meg, mintha a klippben szereplő érzések jelen lettek volna. Nem túloztuk el, tökéletesen egységes, és harmónikus volt. Amint abbahagytuk, rögtön kiszúrtam Maya vörös fejét. A fiúk elhívtak egy kis beszélgetős bulira engem is és Anát is hozzájuk péntek estére. Ujjongva elfogadtuk a meghívást. Elindultam az öltöző felé csomagolni, és leszedni a sminket, átöltözni. Szerencsétlenségemre elkapott.

-   Hope… ez a csókjelenet… Hú! Ez aztán természetes volt. – gúnyolódott. – de én is meg bírtam volna csinálni…

-   Tudod nem kétlem, de ha téged akartak volna, akkor téged kérnek fel – vágtam vissza.

-   Igen, de szerintem az protekciónak számít, ha kavarsz az egyik taggal – kettő-egy.

-   Nem kavarok senkivel! Hűséges vagyok, ha nem hiszed el, az a te bajod, és ha Jean nem bízna bennem, akkor nem békült volna ki velem.

-   Szegény… mindig jó voltál abban, hogy elbűvöld az embereket, lásd engem, de ha megismernek…

-   Elég! Ne beszélj így velem, mert semmi olyan nincs köztem Harryvel, ami több lenne munkánál vagy barátságnál!

Elgondolkozott. – És az sem zavarna ha mással lenne? – fontolgatta.

De! Belehalnék, ha mással is látnám! Önző vagyok de így van! Mióta is? – Nem, egyáltalán nem zavarna – vágtam rá.

-   Akkor… hallottam egy igen jónak ígérkező bulit, ahova téged, és a szobatársadat meghívtak. Tudod, így megbizonyosodnánk róla, hogy hűséges vagy…

-   Bizonyosodnánk???  - csodálkoztam.

-   Veled megyünk, és megfigyeljük hogy viselkedtek…

-   Arról azonnal letehetsz! Nem érdekel ha nem bízol bennem, mert Jean igen, és nem fogom csak ezért tönkretenni az estélyüket, mert te azt akarod! Két nap múlva jön Jean, és megbizonyosodik róla, hogy minden rendben. Ne érdekel a véleményed! Nem jöttök és kész! – azzal otthagytam az irigy libát, és elindultam a kollégium felé.

     *

-   Nem hiszem el! A sunyi liba! – káromkodott Ana, mikor elmeséltem neki a sztorit. Néha átcsúszott magyarba, de visszatalált a közös nyelvre.

-   Ez van! Megmondtam neki! Nem fog befolyásolni…

-   Jól tetted, én biztos nem mutatkozom vele! A forgatáson is milyen volt… mindig igyekezett előre beállni – panaszkodott – de mindig hátra került – nevette el magát.

Lekapcsoltuk a lámpát és aludni kezdtünk.

*

- Hope! Mi a fenét vegyek fel egy ilyen buliba? – ijedezett Ana – segíts!

- Tessék! – dobtam oda neki egy lila pántatlan koktélruhát. – remekül menne hozzád!

- Köszönöm, Isten vagy! – áradozott.

A magam részéről én egy krémszínű passzos, félvállas ruhát választottam. Hajamat begöndörítettem, és barna alapú sminket kentem fel magamra. Anát lilára festettem ki, és vállig érő világosbarna haját kivasaltam. Így indultunk el egy igazi sztárbuliba.  Volt kocsi rendelve, mert nem vártuk el hogy a házigazdák fuvarozgassanak minket.

Amint kiszállunk az éászaki negyedben, két nagyon, nagyon, nagyon  ismerős hang kiáltott utánunk.

-   Lányok várjatok! – rohant utánunk Lilly és Maya.

-   Ezek mit keresnek itt? – súgta a fülembe a kérdést Anna.

-   Nem tudom – válaszoltam, miközben ideértek – Mit kerestek itt?

-   Ha már nem engeded hogy veled jöjjünk, jövünk egyedül! – vette fel gúnyos mosolyát Maya.

-   Ne m jöhettek be, mert vendéglista van… - mosolyodtam el.

-   Igeeen, de minden meghívott vihet magával egy vendéget – tette karba a kezét Lilly – amúgy meg nem zavara ha nem titkolóznál. – ennyire hogy lehet gyerekes valaki tizenhat évesen?

-   Gyertek, nekem mindegy, de ha kidobnak.. egyébként meg fullra nem úgy öltöztetek mint a hírrességek: kivágott felső, miniruha, húszcentis magassarkú… hát kicsit be fogtok égni, ráadásul a sminketek… - húztam őket, de tényleg nem odaillően öltöztek ki.

-   Nem érdekel, csak vigyél be! – harsogták

Nagyon nem tetszett az őröknek, hogy plusz két lány, de amikor közöltem velük hogy én sem örvendezek, akkor még szigorúbbak lettek. Már reménykedtem hogy elküldi őket, mikor kijött Liam, és megengedte hogy maradjanak.

-   Liam, én megöllek – súgtam neki, miközben bevezetett minket. – minek engedted be őket!

-   Nem kellett volna? – nézett nagyot

-   Nem…

-   Már mindegy… - vont vállat.

Bent gyönyörűen fel volt díszítve a ház, és a hatalmas csarnok tele volt asztalokkal, amin italok, hidegtálak,s édességek voltak felsorakozva. Nem voltak sokan, csak a forgatásról páran, Lizbeth, Eleanor, és Danielle. Tényleg nagyon kilógott a sorból a két lány, mert senki nem volt úgy kinyalva, mit ők, inkább kellemesebb színeket választottak a rikító pinknél. 

Megjelent Harry, és Niall. Hát ami ott volt… Maya azonnal rámászott Harryre, míg Lilly Niallért sóvárgott. Kellemetlen volt nézni… Lilly elcsalta Niallt, amire Ana igazán furcsa arcot vágott. Na Maya már nem járt ilyen könnyen Harryvel. Akármit javasolt, csak mondta a „nem, kösz később, majd máskor” lerázásokat. Végül megszántam, és egy karba csípéssel üzentem Harrynek, hogy kezdjen már vele valamit. Nagy nehezen elmentek, de látva Harry arcán azt a sokkot, már meg is bántam a nagy bíztatást. Egy ideig egyedül lófráltam, míg valaki hátulról meg nem fogta a vállam. Automatikusan megpördültem a tengelyem körül. 

-   Apa! Te mégis mit keresel itt? – hebegtem – Anya?

-   Szia kicsim! Ő is itt van, mindjárt jön…

Apuval leültünk egy sarokba beszélgetni, de odajött a rendező, és megdicsért apunak. Öröm volt látni apa büszke tekintetét, ahogyan rám nézett. Anya odajött hozzánk, és karon fogott.

-   Gyere velem… - rántott ki.

Elindultuk a hátsó ajtó felé, de akármit kérdeztem anya nem válaszolt, és nem is állt meg. Egyenesen könyörögnöm kellett, hogy elmehessek előtte mosdóba. Na végül meg is bántam. Benyitottam, és mit látok?! Niall és Ana smárolnak, mikor Anának barátja van.

-   Ana! – kiabálok fel. Szétszéledtek.

-   Hope.. hát te?

Mosolyogtam, mert Harryre gondoltam… - Nyugalom, folytassátok, nem szólok senkinek, de sietek… - tátott szájjal bámultak, míg berohantam egy vécébe, majd ki az ajtón. Na Ana, lesz mit mesélned…

Anya már tűkön ült úgy várt rám. Kivezetett a hátsó ajtóig, onnan a garázsba. Várjunk…honnan tudja hogy hol van? Gyanús…

A hatalmas garázsban álló öt kocsi közül Niall fehér porscéjéhez vezetett, amihez sofőr is járt…Harry.

- Mi folyik itt? – lepődtem meg.

- Városnézés, pattanj be! – nyitott ajtót Harry.

Anyura néztem.

-   Szerinted ki szervezte! Na, indulj, csak mint mondtam ne bánj meg semmit! – elmosolyodott és a kocsi felé lökött.

Beültem, és elindultunk. Amikor kérdezősködtem, csak azt kaptam hogy bepótoljuk a hétfőt… Jó, de mi lett volna hétfőn?  Egy óra után parkoltunk a Temze partján, és Harry a London Eye felé irányított. London ilyen fényben csodálatos volt… beszélgettünk egész oda úton. Beismerem: randiztunk.

Megálltunk, és Harry valamit intézett a jegyeken kívül is, mert kissé töb pénzt adott oda a jegyszedőnek… Csak akkor esett le, mikor beszálltunk a hatalmas fülkébe… ketten. Kibérelt egy egész fülkét kettőnknek! Nagyon szép volt London éjszakai fényben, és visszatérve a Niallel való kocsikázásig… most pont a tökéletes.  személlyel voltam itt. Valamiért nem bántott hogy így bánok Jeannal.

Egészen a tetején voltunk, és én kinéztem a hatalmas ablakon. Tüzijáték volt. Teljesen London hatása alatt voltam… meg persze Harry hatása alatt. Mögém lépett, hátulról átölelt, és fejét a vállamra tette.

-   Hope…

-   Tessék? – mondtam teljes könnyedséggel, és fordultam szembe vele.

Kezét arcomra helyezte, és rám nézett – Je t’aime.